Szabó Göngyi verse

 

Mikor mondanod kell,

nem jut eszedbe semmi.

Nem találod a szót,

nem tudsz levegőt venni.

Reszketsz, remegsz, fázol,

izzik a ház is, ég az arcod,

menekülnél.

Nem pontos a nyelv,

semmi se pontos.

Csak az érzés, az van,

abban benne minden.

Mindegy.

Mondanod kell.

Várja.

Mondd neki, hogy „puha párna”.

Mondd, hogy „hajnal”.

Esetleg, hogy „május”.

Kiabáld, hogy „ablak”, „lencse”, „bodzaillat”, „márvány”!

Kiáltsd neki, „félek”, „néma gyereknek az anyja”.

Üvöltsed, hogy „rögtön”, „legyél”, „velem”, „hallod?”.

Szakadjon belőled,

szakadjon ki,

ordíts!

Némán, ülve, hajnal,

mindig, nélkül, hozzá,

érint, soha, karja,

ajka, térde, mást is

 

Ha szeretnél még több verset olvasni tőle az oldalunkon, akkor kattints ide.