Szolcsányi Ákos: költő, író, műfordító, de volt nyelvész, kritikus és magántanár is. Bő harminc éve (újra)kezdő olvasó, talán ez a legnagyobb öröme az eddig felsoroltakból. Zsűri még sosem volt. Három éve él külföldön, fél éve nem érzi külföldnek. Reménykedni csak legvégső esetben hajlandó, de akkor töretlenül, önbizalmát tekintve épp egy viszonylagos dagályt próbál állandósítani. 

 

360.jpg

 

Fotó: Szöllősi Mátyás                                 

 

 

Szolcsányi Ákos: (álom)

 

Nem létező táj, talán a hazám. Éjszaka. Nádsűrű tömbök, lehetnek hegyek vagy oszlopok. Annyira tömötten állnak, hogy a köztük lévő tér függőleges alagútnak tűnik. Abban repülök föl és le, de soha olyan mélyre, hogy lássam, a tömbök ott lenn összeérnek-e. Viszont néha felérek olyan magasra, hogy kijutok az alagútból. Végtelen tér, vízszintesen repülök benne, felfoghatatlanul gyorsan, és még mindig egyetlen tömb felszínén, egy kupolás palota felé, nagyon lassan, de közeledem felé. Ébredés.