„Az ember nem író csak úgy. Minden alkalommal íróvá kell válnia, amikor leül a gép elé. Onnantól már nem olyan nehéz. Néha a legnehezebb odajutni a székhez, és beleülni. Néha nem is sikerül. Mint mindenki másnak, egy írónak is közbejöhetnek dolgok: kisebb problémák, nagyobb problémák, állandó beszólások, balhék” – állapítja meg Charles Bukowski – Henry Chinaski hangján – a Hollywood című, utolsóelőtti regényében. Hát, igen, ha odajutok a székhez (általában heti öt-hét napon sikerrel járok), jobbára pezsgő hangulatban szöveget állítok elő: alapvetően kritikát és interjút, gyakran riportot. Leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy minden nap olvassak – széles körben fogyasztott sajtótermékektől kezdve szűkebb közösséghez eljutó folyóiratokig, valamint az irodalom megannyi formáját. (Sőt, nem kevesek által elítélhető módon nem csak szépirodalmat, amely többnyire a kivesézés sorsára jut.) Extenzív érdeklődésem és megmutatkozási vágyam kiterjed a novella- és jegyzetírásra is, a szóban forgó műveket több irodalmi folyóirat közölte. (Naplóról, álomnaplóról ehelyütt most nem szólunk.) Boldogsággal tölt el, hogy számtalan kötetet szerkeszthettem; a legismerősebb viszonyba Ferdinandy György, József Attila-díjas író munkáival kerültem, akihez a baráti köteléken túl szerkesztői-magántitkári kapcsolat fűz. Több könyvet is fordítottam angol, egyet albán nyelvből.

Navarrai Mészáros Márton

369.jpg

 

                                                                                                            Fotó: Hatházi Tamás

 

Ferdinandy György A negyedik nyelv című írásából néhány inspirációs sor.

"Húsz évig voltam francia. Most pedig, újabb húsz év óta, spanyolul élem az életemet. Magyarul lassan már csak álmodom. Azt hittem, hogy ez most már így is lesz az idők végezetéig. Három nyelvből kell összekalapálnom az írásaimat.
            Az ám, de mióta itt dúl körülöttünk ez a pandémia, sok minden megváltozott. Egy idő óta például csak a gyerekkoromról álmodom. És egy negyedik nyelven, mert én annak idején németül mondtam ki az első szavaimat." 

 

A teljes szöveg az Eső irodalmilap 2020/3 számában olvasható, és a Beszélő Szófán Tarján Péter színművész előadásában  meghallgatható.