Piros Vera: Eltévesztettem drágám Egy házasság anatómiája, Kalligram, Budapest, 2021

Részlet

 

 

 

A Mérlegben vacsorázunk, Márta,

a sárga ruhát vedd fel. Meg ezt a karperecet.

Nem sápaszt?

Ha kifested magad, nem.

Nyilván kifestem magam, de akkor is.

Márta, ne fárassz. Harmincegy éves felnőtt nő vagy,

baszd meg. Ne nekem kelljen már megmagyarázni, hogy mi áll jól neked.

Márta kifesti magát, felveszi a sárga ruhát,

meg a karperecet.

Ez a táska jó lesz?

Nem, itt van ez a másik, nem látod, hogy az nem megy hozzá?

De ebbe nem fér semmi.

Nem baj. Mit akarsz vinni? A személyid pont belefér,

más meg nem kell.

       Tudja, hogy nem hordok magammal személyit.

Ki lesz ott?

Max, Gedeon, Félix és Margó.

       Fasza. Itthon maradok.

Mehetünk?, türelmetlenkedik Leó.

Nem vagyok béna ebben a ruhában? Mi lenne, ha

itthon maradnék?

Márta, miért kell megint

ez a cirkusz? Megérkezett a taxi, induljunk már,

késésben vagyunk. Csinos vagy.

       Biztosan.

 

Az asztal körül ülnek. Max, mellette Márta, Márta mellett Gedeon, vele szemben

Félix, mellette Leó. Leó mellett Margó ült, de

      Beszorulva.

összeveszett Félixszel, és hazament.

Fizettünk már?, kérdezi Gedeon. Leó int

a pincérnek, azzal a mozdulattal, amit tízévesen

egy Luis de Funès filmben látott és azóta

    Mozi.

    Kezdődik.

gyakorolja. A számlát először Max veszi kézbe. Hosszan nézi,

majd szó nélkül továbbadja Gedeonnak. Gedeon,

miközben vizsgálja, némán mozog a szája. Megmutatja Leónak.

Mennyi?, kérdezi Félix.

Hetvenháromezer-ötszázhatvankettő. Na, Gedeon

meghívsz minket?, kérdezi nevetve Max.

Gedeon Mártára néz, nagyon csinos vagy ebben a ruhában.

    Igen, köszönöm.

Igen? Leótól kaptam a, elhallgat, megérzi férje tekintetét.

Ah, szóval új, állapítja meg Gedeon, nagyon jól áll. Szóval, akkor ki fizet?

Márta rágyújt. Arra gondol, hogy nemsokára fizetnek,

még egy picit ki kell bírnia,

és, hogy megint rosszul válaszolt. Hogy mégiscsak

otthon kellett volna maradnia. És Félix mindjárt megkérdezi, hogy

miért pont szarvast rendelt.

Miért pont szarvast rendeltél, Márta?

Gondolom, azért, hogy megkóstoljam.

Ah, értem, bólogat Félix. És ízlett?

Igen.

Ennek nagyon örülök. A szarvas nagyon finom. Tudod,

    Ha egyszer békén hagynátok.

    Ha egyszer békén hagynátok minket Leóval.

nekem is azt kellett volna kérnem

a borjú bécsi helyett,

mert itt különösen jól készítik a szarvas steaket,

    Lehet, hogy drága? Mit tudom én.

    Részeg. Margó nem véletlenül lépett le.

nem igaz, Leó?

 

Márta, szarvas steak?

Miért sikerül neked mindig pont a legdrágábbat választani? Tudod,

hogy most nincs pénzünk.

     Nincs pénz, van pénz, pénz van, pénz nincs, van,

    nincs, nincs, van, nincs.

Nem láttam, hogy mennyibe kerül. De, ha nincs pénzünk,

akkor miért megyünk étterembe? Ha étterembe megyünk, akkor,

gondolom, van pénzünk.

    Sose figyelek.

Sose figyelsz. Leó megemeli a hangját. Nem erről van szó.

Tőlem akkor eszel szarvast, amikor akarsz, csak pont ma este

nem kellett volna,

egyáltalán nem. A ruhánál is, miért nem elég annyit mondani, köszönöm.

Tudom, hogy szereted a szarvast. Nem tűnt fel,

hogy Gedeon csak futtat? Hogy nem a ruhád érdekli?

Arra volt kíváncsi, tudok-e neki fizetni vagy sem? Nem mintha ő mindig

időben fizetne, most is tartozik. De ez mindegy is.

Leó, egész vacsora alatt szinte meg se szólaltam. Figyeltem.

    Nem sírok. Nem motyogok.

Igen, de mit csináljak, ha Margó kérdez, Márta megemeli a hangját,

nem ülhetek némán.

    Némán ülök.

    Fölöslegesen beszélek. Mi a fasznak.

Margónak aztán végképp nem kell semmit sem

válaszolnod. Még szerencse,

hogy a vacsora elején elment. És ne emeld fel a hangodat,

kérlek. Leó a zakója belső zsebéből szivart vesz elő.

    Feltámadt a szél. Végre.

Márta, miért nem tudsz

az időjárásról beszélni, folytatja lenyugodva, vagy mit tudom én. Vagy

néha hallgatni. Nem kell mindig az igazat mondanod, főleg

ezeknek nem. Tudod, milyenek.

Nem értem, Márta nem akar sírni, akkor meg mire

ez az egész? Félix, Margó, Gedeon, Max,

a vacsora? Jó, Maxot értem.

    Max más. Figyel rám, békén hagy.

Hagyd abba a sírást. És Maxnak is mindig bedőlsz.

Az lett volna a legjobb, ha otthon maradok. Márta rágyújt. Mindig

ez van. Hogy valamit rosszul mondok,

vagy rosszkor szólalok meg. Vagy

egyszerűen direkt vagyok. Én nem értelek, nem értem

az egészet.

Ne cigarettázz.

Nem cigarettázok.

Másnap délig nem beszélnek.

 

    Ötvenkettedik bejegyzés, nem beszélünk.

    Tegnap este tizenegy óta

    nem beszélünk. Kinyitotta nekem a liftajtót, lefürdött, megigazgatta a törölközőket,

    nem szólt, hogy megint egymásra basztuk őket, bámultuk

    az éjszakai filmet, nem mondta, hogy

   halkítsam le a tévét, minek barátkozik ezekkel. Férfibarátság.

   Margónak férfi agya van.

    Nekem is férfiagyam van, gondolom, és mégis.

    Körön kívül vagyok. Kívülálló. Nincs egy közös pont, Leó a közös pont.

    Státuszom, Leó felesége. Margó Félix felesége.

    Margó más. Margó filigrán, választékos, pontosan elhallgat,

    pontosan megszólal. Baszatlan picsa, nyilván.

    Én meg összevissza beszélek.