Három ifjúkori barát, a könyvtáros, az informatikus, egykori matematika- és fizikatanár és a katedra mellett kitartó magyar - dráma szakos egy nagy fröccs mellett Pilinszkyről merengett. Közeledett a századik évforduló. Egy kocsmai beszélgetés a költőről kevés, ennél többet érdemel. És ők hárman mélyre ástak. Csak úgy, kedvtelésből, saját szórakozásukra olvastak, szerkesztettek, sőt zenét szereztek, és összeállt a Pilinszky emlékműsor.
Mit ér egy irodalmi megemlékezés közönség nélkül? A műsor 2021-ben az Újpesti Bródy Imre Gimnáziumban debütált. Majd számos lakásszínházi est következett, a család, a barátok és az ismerősök jöttek, én is a szerencsés meghívottak között voltam, és ott, a Huszár utcai lakásban Pilinszky lényege megtestesült. Az előadás végén felcsendültek az utolsó akkordok, elhangzottak a zárszavak és mély csönd telepedett a szobára. Zsigereinkben éreztük, megéltük Pilinszkyt. Csönd és közelség. Nem lehetett olcsó tapssal kifejezni tetszésünket.
