Miért írta meg Fazekas a bosszúálló parasztlegényről szóló, négy levonásból álló költeményét hexameterekben? A hexameter a XIX. század elején még antik hősöknek, nagy tudósoknak, nemzeti nagyságoknak dukált, nem fütykössel, ostorral, tarisznyával vásárra induló, földesurakat eltángálni akaró parasztgyereknek. A versforma révén Matyi bosszúhadjárata „párducbőrös Árpád” (időben nem vagyunk messze a Zalán futásától) és más fennkölt hadurak hőstetteivel kerül zavarba ejtő párhuzamba. A plebejus szándék a stílusban, a nyelvhasználatban is tetten érhető: hexameter ide, hexameter oda, Döbrögi, a földesúr ugyanolyan vaskos, népies nyelven beszél, mint megvetett jobbágya – a dölyfös nagyurat és a fifikás parasztgyereket csak az különbözteti meg, hogy melyik végén állnak a botnak.  Matyi lesz a nyerő, mert kettejük közül ő a dühösebb és a fiatalabb.

A színpadi és filmes feldolgozások nem adják vissza Fazekas stílusbravúrjait. És minek is kellene ezeket eredeti formában visszaadni? Ezek a stílusbravúrok a mai nézőknek már elavultak (jelent-e a hexameter bármit?), ahogy Fazekas nyelvezete is. Melyik mai befogadó értené meg könnyen a mű zárlatát?  „Elküldötte a' húsz Lántsást, kegyelemmel akarván / Ójni magát ezután az erőszak tételek ellen; / És törvénytelenűl nem bánt, hanem úgy a' hogy illik, /Ember társaival; jól is végezte világát.” Pedig nem bonyolult, csak épp rettentően régies. Ilyen mondatokkal ma már nem lehet gyerekek elé állni. A régi Lúdas Matyi átdolgozása tehát megkerülhetetlen.

 

Bár érdekes lenne stilárisan is újragondolni Fazekas-féle népiességet, a mai feldolgozások, filmek és színdarabok leginkább nem a nyelvezetre, hanem a vizuális hatáskeltésre és a dramaturgiára koncentrálnak. Tasnádi István merész újragondolásában egy lúd lesz a Horváth Márk alakította Matyi szárnysegédje, Balgája. Az önálló állatszereplő megengedi azt az értelmezést, Döbrögi zsarnoksága ellen nemcsak az elnyomottak, hanem maga a természet lázad fel.  Ezt mintha alátámasztaná, hogy Mátravölgyi Ákos épp egy az állati sorról és elnyomásról egyaránt tanúskodó, óriási baromfiketrecet állít a színpad közepére. Tasnádi remake-je (a csak a filmes változatokból ismert) szerelmi szálat állítja a mitikus bosszúhadjárat középpontjába: Döbrögi harmadik megveretésére ui. a lakodalmán kerül(ne) sor…

De nem kerül. Hiszen Tasnádi Döbrögije kegyelmet kér – ez az előadás legerősebb pillanata –, Lúdas Matyi pedig eláll a bosszútól, és harmadszorra inkább a megbocsátást választja. Egy ilyen dicséretesen humanista üzenet nyilván találkozik a gyerekközönség igényeivel, akik a darab végére nyilván megsajnálták a kétszer is jól elpáholt uraságot, ám kérdés, hogy egy kamaszokból álló nézőközönség nem egy rockosabb, a bosszú szenvedélyének teret engedő befejezésnek örült volna.

De ez egy gyerekelőadás, ráadásul Tasnádi bumfordi, sete-suta, álomszuszék Matyijából nem is telt volna ki több (vagy sötétebb) indulat. Tasnádi István átdolgozása, Vidovszky György rendezése a zenei betétekkel, a sok mókával és párnacsatával együtt amolyan (a mai politikai életre is kikacsintó) burleszkké változtatja Fazekas Mihály örökzöldjét.

 

Készült az eSzinház és a Szófa Irodalmi Portál együttműködésében, a fesztiválról az alábbi linken tudtok tájékozódni.