„Mindig utált aludni. Szorongott tőle. Kétségbeejtő volt még a gondolat is, hogy olyan állapotba kerülhet, amikor nem tud magáról. Ilyen lehet a halál: távollévő tudat, tehetetlen test, az időtől való teljes elszakadás. Már gyerekként is rémisztőnek találta az elmúlást, pedig akkor még nem sokat tudott róla, de zsigerileg berzenkedett az alvástól. Minden este úgy feküdt le: minden erejével azon lesz: még véletlenül se kerüljön öntudatlan állapotba. Ezek a próbálkozások rendszerint kudarcba fulladtak. Természetszerűleg. Az eltökéltsége, miszerint, ha nem muszáj, ő le nem hunyja a szemét, ha a fene fenét eszik is, semmivé lettek. Mindig a test győzött. Jobban mondva, nemes elhatározásai végül alulmaradtak az álmokkal szemben. Mert ha az alvás maga a tortúra, akkor az álom maga a kiművelt kínszenvedés. Ugyanis alvás közben csak meghalunk, amely után az ébredés a feltámadás. Álmunkban azonban mások életét éljük, és erre nincs feloldozás.”
A novella folytatásáért kattints ide!
Ha szeretnél egy kicsit kiszakadni a borongós hangulat szorításából, mi sem lehet jobb, mint elolvasni egy magával ragadó írást. Magyary Ágnes Álomzavar című novellája kiváló választás lehet e célra.
Október 31-éig pedig nyereményjátékban vesz részt mindenki, aki új tagként fizet elő a Szófára. Még nem vagy szófista? Itt az idő, fizess elő a hónap végéig, és nyerj egy könyvet! November 1-jén értesítünk minden szerencsés könyvtulajdonost.
