„Közben rengeteg szőkés kisfiút láttam, meg persze gyanús, magányos, gyerekekre vadá-
szó, idős férfiakat. De mikor már sarkon fordultam volna, ott állt előttem Lenka, az uno-
kahúgom. És nem is egy Lenka, hanem három. Három feldúlt, cingár, izzadt kamaszlány.
Az egyik kislány Lenka barátnője az Orion-telepről, a másik egy odesszai, aki az ukrán-ma-
gyar határon csapódott hozzájuk. Megpróbáltam értésükre adni, hogy az én lakásom nem
alkalmas három tinilánynak, nincs hely elkülönülni, nincs elég ágy, nincs elég ágynemű,
nincs semmi... De a lányok idegesen tiltakoztak. Ugyan hova menne ez a szegény odesz-
szai? Pár napot akárhol ki lehet bírni. Volt néhány proteinital a táskámban, azt odaadtam
nekik, hogy kibírják az utat Zürichig. Belekóstoltak, fintorogtak. Pizzát akartak. Na, jó,
de gyerünk már! Gyerünk, gyerünk!" Bánki Éva Orion-telep
