Amikor kitör a háború a mekiben ebédel. Facebookon olvassa a híreket. Helikopterek, ballisztikus rakéták, tankok. És halál. A mekiben csend. Felnéz a telefonból. Mindenki mered maga elé. Hazafelé nem hallgat zenét a hatoson. Két egyetemista ül mellette. Veszekednek. Én ugyan nem vonulok be senkiért sem! Ez nem rajtad múlik. De igen! Otthon felnyitja a laptopját. Belép a Teamsbe. Kíváncsi professzora véleményére. A Földön másodpercenként átlagosan száz ember hal meg háború nélkül. Képzeljék el, mi lesz most! Reméljük a legjobbakat!
Amikor lerohanják a szomszédos országot, a laptopján játszik. Call of duty. Telefonon beszél a volt osztálytársával. Együtt ölik az online ellenséget. Addig kell gyakorolni amíg lehet, nevet a barátja. Este élő tudósítást olvas. Leégett gyerekkórház. Százezer menekült. Nukleáris fenyegetettség. Youtubon civil videók. Utcán heverő testek. Véres arcok. Romos épületek. A falat bámulja. Egy másodperc, száz halott. Számolni kezd. Két perc után megunja. Magára húzza a takarót. Nem tud aludni.
Amikor az ország belép a háborúba, a Tescóban áll. Mindenki a boltokban gyűjt a nehéz időkre. Két öreg lökdösődik. Én voltam itt előbb! Rohadj meg! Hazafelé a toborzó iroda mellett sétál el. Az épület előtt tüntetés. Két középkorú verekszik. Te hazaáruló! Te náci féreg! Beül a kocsmába. Két idegent hallgat. Hova mész? Észak. Mikor indulsz? Hajnalban. Este a falat bámulja. Két év kovid. Sok év háború. És ezután, kérdezi magában. Lehunyja a szemét. Új vírus, új háború. Elnyomja az álom.
Amikor megérkezik a behívója, a zéháira tanul. Csörög a telefon. Távoli rokon. Felajánlja az orvos barátját. Igazolás. Nem hadra fogható. Gerincproblémák. Mint minden egyetemistánál. Egyik ismerőse ráír Messengeren. Gyáva, hazaáruló! Rádiót hallgat. Megszűnik az oktatás. Félmillió áldozat világszerte. Lefekszik, ismét számol. Három perc, abbahagyja. Nem nézi meg a telefonját.
Amikor becsapódnak az első bombák, a temetőben áll. Szülei sírját gondozza. A város első Covid áldozatai. A temetés óta sokan hordanak oda virágot. Megszólal a légi sziréna. Mindenki fut a menedékhelyre. Ő sétál. Otthon bekopogtat a főbérlőnél. Haladékot akar kérni. Háta mögött nyílik az ajtó. A szomszéd. Elment. Jobban tenné, ha maga is menekülne! A szobájába megy. Autók mennek el az ablaka alatt. Rajtuk megafon. A mai napon hatályba lépett kijárási tilalom értelmében, este hét és reggel öt óra között tilos az utcán tartózkodni! Akadozik az áramellátás. Gyertyával világít. Új hobbi. Állat figurákat farag. A polcra teszi őket, néha beszél nekik. Este olvas Facebookon. Barátja elesett. Szülei gyászolják az oldalukon.
Amikor az ország kapitulál, edz. A kondi megrongálódott. A tulaj eltűnt. Sorban áll a vöröskereszt ételosztásán. Kirángatják a sorból. A magadfajták miatt vesztettünk! Még az öregapám is harcolt, te meg itt élősködsz! Éhen marad. Otthon felforgatott szoba fogadja. Kirabolták. Lefekszik a földre, nézi a plafont. Emlékszik az álmára. Összejött az egyik szaktársával. Élőben egyszer látta. Óra előtt futottak össze. Szia. Szia. Órára? Ja. Maszk volt rajta. De a szeme tetszett neki. Óra után látta, merre megy haza. De a pontos címre nem emlékszik. Sosem mert ráírni. Kezébe veszi a telefont. Nincs térerő. Leállt a Messenger.
Amikor az országba érnek a felszabadítók, a szobájában ül. Katonák a házban. Lövéseket hall. Lábak dobogása. Újabb lövések. Hangos kiabálások. Nem izgul. Feláll. Egy fiatal fiú rúgja be az ajtót, ráfogja a gépfegyvert. Hátán zsák. Csóválja a fejét, leemeli a fegyvert. Elfordul, kikiált a többi katonának. Leveszi a zsákot a hátáról, és elé csúsztatja. Kimegy, becsukja az ajtót. Fél óráig áll egyhelyben, megint számol. A zsákban kenyér. Este az utcán sétál. Üres házak, sötét ablakok. Távolban robbanások. Fegyverropogások. Légvédelmi sziréna hangját hozza a szél. Az árokban szakadt ruhadarabok. Az utcába lép, ahol utoljára látta élőben a szaktársát. Az összes épületbe bekopog. A legtöbb üres. Az egyik szobában fegyvert fognak rá, kidobják a házból. A másikban döglött kutyát talál. Aztán megtalálja a szaktársát. Sovány, beesett, fehér arc. A szaktárs a nyakába borul, elsírja magát. Emlékszik rá. Szipogva mesél neki. Egyedül él. Szülei a háborúellenes tüntetés után nem tértek haza. Kilépnek az utcára.
Keveset beszélnek. Ő újfent számol magában, szaktársa maga elé mered. A parkba érnek. Teljes sötétség. Távoli robbanás. A vörös fény megvilágítja a parkot. Tölgyfa a park közepén. Alá ülnek. A szaktársa megfogja a kezét. Abbahagyja a számolást. Két vadászrepülő suhan el felettük. Nézik a távolban felvillanó vörös fényt.
