nem teccik

villogás

emberek hangossak villog villog csak villog nagyon kék

nem voltak itt amikor kijöttem nemvoltak csak a bácsi

alutt alutt csak horkolva hok hok mindig megakatt neki a levegő kapkotta csak kapkotta befele

apuka szokta eszt

igy kapkodni

mindig hallom a szobámbol mer felébredek tölle nemtudok aludni és kimegyek hogy szójjak neki

nehorkojj apuka mer nemtudok aludni

de anya visszaküld

mennyél vissza kicsim alugyál de én nemmegyek csak aszt hiszi anya

nem láttya de én nézem ahogy bajlódik apukával

amikor apuka nemjön haza este vacsorára nemjön csak sokára későn

anya sóhajtozik csak sóhajtozik asztán jön a bajlódás éjjel

én mindig othon vagyok othon eszek vacsorát

nem akarom kapkodni a levegőt meg büdös lenni mint apuka

mikor nincs neki levegő mindig büdös szaga van iszik ojat amitöl büdös meg nemkapja a levegőt és nemlát nembeszél csak hok hok igy horkol

nekedcsak a nagyüres sötéccség van a fejedbe eszt mongya az apuka meghogy koloncvagy a nyakunkon kolonc vagymi aszt nem tudom miaz a kolonc

anyát kérdesztem de nemmongya meg nekem csak sóhajt és meg simogattya az arcomat

a sóhajtást aszt nemszeretem eggyáltalán nemszeretem de a simogatást aszt nagyonis szeretem megis kérdezem tölle megint és megint csak neválaszojjon eccerse merakkor tudnom kel már

de apuka nemjól tuggya hogy mivan az én fejembe mer annyiminden van ám egycsomó szép mese a kicsikoromrol amit anya mindig mesél nekem meg bennevan azis mit nemszabad

bennevan a fejembe hogy nemszabad átmenni az uccán az uttesten és gyufával tüzetgyujtani se nemszabad eszt tudom mert megpróbáltam és anya aszt kiabálta ne jaj jaj hangossan

de asztmonta okos vagyok és megtudom érteni mijért ne mert a tüz veszéjes és meglehet halni benne deha ő meghal akkor milessz velem mer rólam gondoskodni kell anyának

apukának is kell rólam gondoskodni mer ő hozza a pénszt haza a munkábol

azért kell bajlódni vele a levegőmiatt hogy kapjon

láttam a bajlódást nésztem sokszor anya hogycsinájja

apuka mellé ül anya és sorompót csinál az eggyik kezéböl apukának a másikat meg odasimitja apuka arcához asztán apuka eggyik lábábol hegyet csinál és mindig nevetek mer ledönti a hegyet és apuka gurul eggyet ijenkor oldalra meg anya kispárnát csinál apuka kezéböl a fejealá mega lábait igazgattya mintha sámlira lépnefel apuka nem tudom mijért

de akkor kap levegőt és nem hok hokol már

szóval amikor kijöttem láttam hogy a bácsival bajlódni kell hok hok igy vette a levegőt de nem volt itt senkicsak én az uccán ijenkor nem szoktak lenni itt de én kijöhetek anya monta kijöhetek ha süt a nap csak az uttesten nemszabad át menni de a bácsi itvolt ezen az oldalon nemkellett átmenni hozzá

kopkopkop kalapált a szivem hogy mege tudom csinálni énis amit anya szokott

nekiáltam és szépen ment nekemis mint anyának ojan viccesvolt amikor átgurult a bácsi

nevettem csak nevettem ugyörültem hogy sikerült és már kaplevegőt

meg ugrándosztam is tapsoltamis hozzá

Margitnéni kinézett hogy miez a hangosság amit csinálok a kékházbol kinézett és kiszalatt és látta a bácsit és telefonált jaj jaj asztmonta maradjak csendbe asztmonta deén ugyörültem és tapsoltam és nevettemcsak

jöttek sokan és a villogás csak a villogás és hangossak ez nem teccik

asztmonták most azonnal haggyamabba mer nem lehet elviselni és szégyejjem magam és mennyek haza csak zavarok és nemlehet töllem semitse csinálni

mer egy gyagyásvagyok akitöl csak ennyit lehet várni semmi mást