1.
Elmarad barát, ismerős,
A kapcsolat éppen kimenős,
Vagy nem akar tudni rólad,
Ha a fejed semmibe kókad.
Nevek és számok ritkulnak
A mobilon és laptopon –
S ha kezed néha megfogom,
Egy száraz levél fölzokog,
S lerázza magát a fáról –
Lehull egy őszi csillag
Testről, lélekről,
Föld szagáról.
2.
Elhajítom a mobilt, lenullázom
A laptop memóriáját...
Tányéromon egy szem kockacukor.
Nem osztozni – egyként kellene lenni.
Ha ajtót nyitnak, csak bemenni,
Maradni – s föltenni a gépre,
Hogy a pszichét mi minden érte...
De abból is csak azt, ami derű,
Melynek óráit mindig Zene mérte,
A csodás...
Írta valamikor
A Mozart-nevű.
--
A szerző további verseit a Látó januári számából itt találod.
