A Tiszatáj februári lapszáma is megérkezett az áprlisi lapajánlóra, és számos különleges verset és egyéb szövegeket tartogat az olvasók számára. Az alábbiakban a Tiszatáj írásainak kínálatát mutatjuk be:
Nádasdy Ádám: Mindenki költője
A februári Tiszatájban jelentős szerepet kapott Petőfi Sándor és az ő költészete és költészeti öröksége. Nádasdy Ádám verse Petőfi lelkesültségét és lendületét tematizálja, a költészetében rejlő szenvedélyt, amelyből úgy tűnik, hogy
„[a]z Istenből csak szeleteket lát,
mintha csak annyit tudna: élni jó.”
Nádasdy verse felmutatja Petőfi költészetének két pólusát is, jelesül a felfelé törekvő lendületet és a keserves csalódást, amelyeket a verseiből áradó élet tár fel. Ugyanakkor az „érettség kérdése” is felmerül Petőfinél, hogy miért hiányozhat a költészetéből a melankólia, hogy ismeri-e a depressziót. Mindezek hiánya talán épp a „bölcsesség” elvetése miatt lép fel? „Túl sokat tudott, vagy túl keveset?”
Tandori Dezső: Camus: A pestis
Tandori Dezső verse Camus regényére reagál, s bennünk már a járvány és a karantén emlékeit is feleleveníti. A versben egymásnak feszül a rész és az egész, az elmúlás és az öröklét ellentétei. A múlékonyság sodrása és a lét áradása ível át a költeményen.
Enesey Diána már a lapajánlóban is kiemelte Zámbó Bianka: Rajzolható és reszelhető-e a vers? Gondolatok Tandori Dezső rajzverseiről című tanulmányát. Ebből idézünk most egy részletet, benne a tanulmány központi kérdésével:
A szerző Tandori rajzverseit a konceptuális művészettel rokonítja és fogalmi természetűnek mondja. A versreszelő című alkotás, amely egy sajtreszelőt változtat szépirodalmi jelentőségűvé, a gondolati tartalmak lírai formálódását mutatja be, ehhez kell a költő „versreszelője”, ám a vers megformálása kapcsán a sajtreszeléssel párhuzamba állított mozdulat, az alakítás ismételhető. Emellett a vers mint reszelő, szűrőt is jelenthet, ahogy a szerző rávilágít, megvizsgálva azt, hogy a Tandori-életművön belül mely alkotásokban bukkan fel a versreszelő. Vajon érvényes lehet a versreszelő(k)re a >>néma költészet<< meghatározás? Vagy inkább a verbalitás és a vizualitás érintkezési pontja látszik itt?
