Molnár Flóra
Égőáldozat
(részlet)
A hegyről lefelé menet találkoztam Anyával.
Faggatott, mi történt.
Apával
mindketten csendben voltunk,
nem beszéltünk többet soha.
Akkoriban költöztem el otthonról.
Kései gyerek voltam, mint tudod, egyke.
Anyám óvott a széltől is.
Aztán egyik napról a másikra
összepakoltam és eltűntem.
Ha elmondtam volna, mi történt,
rámegy a házasságuk.
De talán el sem hiszi.
Vallásosak voltunk,
hogy Apám gonosz
vagy őrült,
az szóba sem jöhetett.
Az élet kiszámítható volt,
Isten pedig jó:
neveltük állatainkat,
betakarítottuk a búzát,
és talán előfordult,
hogy valaki verekedésbe keveredett,
ha a másik részegen kirúgta a kerítése lécét,
de Apámmal össze nem vesztem,
és nem is veszhettem úgy össze soha,
hogy egyszer csak rám fogja kését.
[...]
