Ez a kép a Wikimedia Commons-ról származik.

 

 

Egyszer csak valahogy a szemem elé került a hír, hogy Emily Wilson versfordítást készített a homéroszi eposzokból angolra. Óriási munka volt minden bizonnyal, de miért kell megünnepelni azt is külön, hogy a fordító nőként sajátos női szempontokat is alkalmazott a fordításban? Vajon egy nő másként fordít, mint egy férfi? Van a homéroszi eposzoknak egy női és egy férfi olvasata? Hm. A gondolat szöget ütött a fejembe, nem hagyott nyugodni, és egy kicsit utánajártam...

 

 

Emily Wilson portréja (forrás: Wikipédia)

 

Irodalmi művek olvasásakor, ha műfordítást olvasunk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a fordító szerepéről. Úgy olvasunk, mintha nem is lenne fordító. Olvasás közben valahogy nem szokás számolni ezzel. Pedig nagyon nem mindegy a szöveg értelmezése szempontjából, hogy ki és hogyan fordít. Az alábbiakban most azt fogom górcső alá venni, hogy mennyire nem mindegy a tolmácsolás módja, hiszen ugyanaz a szöveg egyes esetekben akár többféleképpen is lefordítható úgy, hogy mindegyik változat érvényes marad, mégis mindegyik kicsit (vagy nagyon) más célnyelvi jelentéssel bír.

 

A brit–amerikai klasszika-filológus, Emily Wilson 2017-ben első nőként készített teljes angol nyelvű verses fordítást az Odüsszeiából, majd 2023-ban az Íliászból is. A munkáját szokás női szempontú fordításként emlegetni – bennem azonnal felmerült a kérdés, hogy jó, jó, de van‑e ennek értelme. A kérdés valójában nem az, tetten érhető‑e egyfajta sajátos női szempont, hanem az, hogy miben más, mint a korábbi fordítások.

 

 

A fordító nem láthatatlan. A fordítás minden esetben értelmezés. A különbség első pillantásra lehet akár egészen apró – de sokszor éppen ezek az apróságok döntik el, hogy mit gondolunk az egyes szereplőkről, a hatalomról vagy az erőszakról.

 

Wilson egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a korábbi fordítások sem voltak semlegesek, csak már megszoktuk őket, és ezért észre sem vesszük az elfogultságot a sorok között.

 

„Maid” vagy „slave”?

(Odüsszeia, 22. ének, 457. sor)

Korábbi fordítás (pl. E. V. Rieu):

“the maids”

Emily Wilson (2017):

“the slaves”

 

Ez az a jelenet, amikor Odüsszeusz kivégezteti a palotában szolgáló nőket. A „maid” enyhíti a helyzetet, háztartási szerepet sugall. A „slave” viszont világossá teszi, hogy ezek a nők tulajdonként kezelt, kiszolgáltatott emberek. Ez a szakirodalom magyarázata szerint alapvetően megváltoztatja az erkölcsi értelmezést, nem hűtlen szolgák büntetését látjuk, hanem rabszolgák kivégzését.

 

Az első sor – hős vagy probléma?

(Odüsszeia, 1. ének, 1. sor)

Robert Fagles (1996):

“Sing, O goddess, of that resourceful man…”

Emily Wilson (2017):

“Tell me about a complicated man.”

Az eredeti görög (polytropos) többjelentésű szó, lehet leleményes, de ravasz, változékony is. A „resourceful” egyértelműen pozitív, hősi jelző. A „complicated” viszont nyitva hagyja a kérdést, Odüsszeusz nem idealizált figura, hanem ellentmondásos ember. Wilson itt nem szépít, hanem tágabb értelmezési lehetőséget ad, így nem férfiközpontú hősi éneknek, hanem morálisan összetett történetként értelmezi az eposzt.

 

Kényszer vagy udvarias utasítás?

(Odüsszeia, 22. ének, 440. sor)

Korábbi fordítás (Samuel Butler):

„They made the women clean the house…”

Emily Wilson:

„He forced the women to clean…”

 

A „they made” enyhébb, akár hétköznapi utasításként is felfogható. A „he forced” viszont világossá teszi a kényszert és az erőszakot. Wilson nem engedi, hogy a nyelv elkendőzze a jelenet brutalitását.

 

Gyengeség vagy hatalomhiány

(Odüsszeia, 19. ének – Penelopé és Odüsszeusz párbeszéde, 300. sor)

Korábbi fordítás (általános típus):

„I am weak, and I obey.”

Emily Wilson (hangsúlyeltolás):

„I have no power. I must comply.”

 

A „weak” belső tulajdonságra utal: mintha Penelopé jelleme lenne gyenge. A „no power” viszont társadalmi helyzetet jelöl: nincs hatalma. Ez radikális különbség. Az egyik individualizál és pszichologizál, a másik rendszerszintű alávetettséget mutat.

 

 

A példákból kitetszik, hogy Emily Wilson nem írja át Homéroszt. Inkább arról van szó, hogy nem tompítja az erőszakot, nem idealizálja automatikusan a férfi hősöket, és pontosabban nevezi meg a társadalmi viszonyokat.

 

Maga Wilson is hangsúlyozza, hogy nem minden nő értelmezné és fordítaná úgy a szöveget, mint ő. A különbség a tudatosságban és a nézőpontban rejlik,

 

Egyetlen szó – „maid” vagy „slave” – képes megváltoztatni egy egész jelenet értelmét. Egy jelző – „resourceful” vagy „complicated” – eldönti, hogy hősként vagy ellentmondásos figuraként tekintünk‑e Odüsszeuszra.

 

Wilson szövege érthető és lendületes. Tudatos és átgondolt fordítói döntéseinek köszönhetően élmény olvasni a kritikák szerint. Érdekes az angol nyelvű méltatásokban olvasható magyarázat, hogy a klasszikusok újrafordítása nem azért fontos, mintha az eredeti megváltozott volna, hanem azért, mert mi, olvasók, befogadók változunk.

 

Összegzésként elmondhatjuk: nincsen külön, determinált női Homérosz-olvasat. Ugyanakkor minden Homérosz‑olvasat mögött ott van egy ember, aki értelmezi a szöveget, és ezt az értelmezést mindig formálja az olvasó személyes tudata, tapasztalata és nézőpontja — ami adott esetben magába foglalhat egyfajta női perspektívát is. Emily Wilson fordítása emlékeztet arra, hogy minden klasszikus mű olvasata és értelmezése személyes döntések függvénye, és hogy egy nő érzékenysége, tudatossága új fényt vethet a régi történetekre.

 

_________________________

 

Az angol nyelvű szövegek értelmezését a The Odyssey — Emily Wilson weboldalon megadott cikkekből vettem át.