Moesko Péter
Őszi hó (2.)
Nem érte meglepetésként, amikor egy áprilisi napon Norbi ráírt Facebookon, hogy fussanak már össze egy sörre, rég dumáltak. Komoly összegben mert volna fogadni, hogy a nagy újság az, hogy Norbi otthagyja az egyetemet. Így is volt, a következő vizsgaidőszaknak már neki sem fut. Különben is, a munkahelyén alig négy hónap után új pozíciót adtak neki, lett egy háromfős csapata, extra feladatokat kapott, és hozzá valamivel több pénzt. Egyáltalán mivel foglalkozol, mi a pontos munkád? Norbi csak legyintett és mosolygott, mint Barney Stinson, de Márton rájött, hogy neki tényleg fogalma sincs, még csak körülbelül sem tudja, mit csinál. Ezért Norbi kifejtette pár percben, hogy német ügyfelek accountjait monitorozza, elvégzi a heti és havi clearinget, úgynevezett Mahnungokat küld ki, rendszeresen egyeztet a menedzsmenttel – szóval még semmi komoly, egyelőre, mondta. Hát, azért komolyan hangzik! Norbi röhögött, kezdésnek jó lesz.
Ennyire nem jött be az egyetem? Hát, ennyire, baszki. Ha össze kell hasonlítanom, hogy hol tanultam többet négy hónap alatt, itt vagy az egyetemen – hát, ne hülyéskedj, még összehasonlítási alap sincs. Vicc az a hely, te! És tele van nyomorékkal. Csicska pedálgépekkel, akik még az előadónál is jobban tudják az anyagot, felmondják neked az összes lábjegyzetet visszafelé. Á, nem nekem való. Neked mondjuk lehet, hogy bejönne, tele van kis piperkőc fiúkákkal, pont az eseteid. Hm? Nem jössz át egyszer terepszemlére? Márton még csak udvariasságból sem nevetett, lehangolt volt. Egyik pillanatról a másikra rátört a felismerés, persze nem először, hogy Norbival eltávolodtak egymástól. Pedig milyen jól indult a nyár! Tök jól elvoltak a reggeli műszakok előtt, jól bekajáltak a belvárosi pékségben, aztán kibumliztak a Tescóhoz, lenyomták a napot, este meg pizzázás, filmezés vagy grillezés Mártonéknál. Szerette volna, ha megragadnak abban az egy hónapban.
Na, most komolyan. Nálad nem alakul semmi? Márton lemondóan sóhajtott. Nálam? Dehogyis. Engem nem szokás észrevenni. Jaj, te szegény, cukkolta Norbi, de próbált segítőkészen viselkedni. Jó, nálad ez biztos eleve nehezebb. De azért még ne fordulj magadba! Szoktál eljárni ide-oda? Én, hova? Na, hova, faszikám, emberek közé! Vagy hogy akarsz megismerkedni valakivel? Mondattanórán? Jó, hagyjuk, zárta le Márton, fölállt az asztaltól, és hozott inkább még egy kört. Mikor visszajött, Norbi villogó tekintettel nézett rá. A nagy hírt még el sem meséltem. Nem? Jesszus. Márton első gondolata az volt, hogy csak ezt ne, nehogy azt mondd, hogy megint összejössz Katával, mert beverem a képed. Aggódó tekintettel, magában már előre dühösen nézett Norbira, aki nagyot kortyolt a sörből, majd megtörölte a száját, az asztalra könyökölt, és azt mondta: kaptam egy lakást. Apám szarházi üzlettársa végre elvesztette a pert, minden pénz nálunk maradt. A részleteket nem tudom, mert már annyi éve húzódik az egész, hogy rég elvesztettem a fonalat, meg őszintén, nem is nagyon érdekel. És csak így kaptál egy lakást? Azért nem semmi! Hát, nem semmi, persze. De korábban mit kaptam tőlük? Neked nem kell részleteznem. Egyébként meg eddig is a nevükön volt, valami raktárnak vagy minek használták, amíg apám mobilos meg DVD-s bizniszei be nem csődöltek. Szóval azt mondta, ők kipakolják, és ha kifestem meg rendbe hozom, beköltözhetek. Á, szóval innen fúj a szél, somolygott Márton, közben pedig rettentően megkönnyebbült, hogy nem Kata a nagy hír. Elkelne a segítség a festésnél, mi? Miről beszélsz, legyintett Norbi, már rég kifestettük az Árpival, tip-top lett a pecó. Márton leforrázva ült az asztalnál, de annyira, hogy nem sokon múlott, hogy menten elbőgje magát. Ez most komoly? Hát ide jutottak? Már egy rohadt szívességre sem őt kéri meg, hanem valami újonnan megismert jöttmentet? Nem értette, hol rontotta el, mit tett, hogy ezt érdemelte. Mielőtt tényleg kifakadt volna, inkább a szájához emelte a poharát, lefojtotta a könnyeit a sör maradékával. Norbi is így tett, de mielőtt beleivott volna a sörbe, elröhögte magát, nagy habfelhőt prüszkölt a levegőbe. Csak szívatlak, te hülye, persze, hogy elkelne a segítség! Ha ráérsz.
