Kacsazsírt olvasztok a lábosban. Kacsazsírt, ha az nincs, akkor kókuszzsírt. Lábosban vagy fazékban, sosem tudom, melyik melyik. Te mindig tudod, hogy fazék. Fazékban főzöd a céklalevest, amire nem mondjuk, hogy borscs, nem tudom, miért. A káposztalevesre sem mondjuk, hogy scsí, egyszerűen csak káposztaleves. Napraforgóolajjal főzöl, mert böjti napokon nem eszel állati fehérjét, és mi értelme van a levesnek, ha nem lehet belőle enni szerdán és pénteken. Kókuszzsírt nem használsz, szerinted szemfényvesztés, szerintem a legjobb zsír. Én napraforgóolajat nem használok, émelygek tőle. Szerinted csak bebeszélem magamnak, ha éheznék, örülnék a napraforgóolajos levesnek is.
Nagyon felhevíted a lábost vagy fazekat, én sohasem merem annyira, félek a forrótól. Te nem félsz, te csak a bombáktól félsz, azt mondod, annyira semmi nem forró. Gyalulod a céklát, én reszelem. Nem szereted, ha szöszös a leves, ezt a szót szoktad használni, hogy szöszös, én viszont szeretem, ha a zöldségek egészen aprók. Neked csak a vastag és egyforma csíkok felelnek meg. Serpenyőben hagymát pirítasz, én is. A borscs két edényben kell, hogy készüljön, minden orosz így csinálja. Az ukránok is így csinálják, ebben egyformák vagyunk. Nem tudom, hogy mi oroszok vagyunk-e, nem borscsot főzünk, hanem céklalevest. Apróra vágott kaprot teszek a hagymára, szerinted a kapor csak a kész leves tetején jó. Egy vadidegentől tudtam meg, hogy a borscs attól borscs, hogy a zöldségeket főzés előtt megsütik. Krasznodarban, ami szerinted nem is Oroszország, mert ott ukránok és vad kaukázusiak laknak. Mert szerinted az ukránok nem oroszok. Látod? Szerintük sem azok. A répát reszelem, te karikákra vágod. Tizenkét éves voltam, amikor bablevest főztem, az első önálló levesem volt, nem dicsértél meg, hanem azt mondtad, hogy a bablevesbe nem karikákra kell vágni a répát, hanem hasábokra. Szarok rá, hogy milyen formájú a zöldség a levesben. Neked nem ízlik, ha nem a leveshez passzoló formájúra van vágva.
Ha a cékla kicsit megsült, hozzáadom a lereszelt répát. Te a karikákra vágott répát és a fehérrépát is, én azt nem, mert utálom. Otthon, Oroszországban paszternákkal főznek, annak sokkal lágyabb az íze, a petrezselyemgyökeret nem szeretem, a paszternákot igen. Na, nem a Doktor Zsivágós Paszternákot. Szerinted ez hülye szóvicc, ami nem illik ebbe a szövegbe, szerintem csak hülye szóviccek léteznek, és mindenhova illenek. Otthon, Magyarországon nem kapni paszternákot. Nem tudom, hol az otthon. Egyre kevésbé. Nem tudom, otthonom lehet-e az ország, amelyik a testvérét pusztítja.
A serpenyőben megpirult a hagyma, fokhagymát zúzok rá, te is fokhagymát zúzol rá. Belerakok egy babérlevelet, te kettőt raksz bele. Krasznodarban azt mondták, nem kell babérlevél a borscsba, mert elrontja az ízét. Szerinted ez nem így van, szerintem se. Szeretjük a babérlevelet, a vad kaukázusiak, úgy tűnik, hogy nem. A serpenyőbe raksz néhány szem feketeborsot, én valamivel kevesebbet, mondjuk feleannyit. Sózol. Én is sózok. Amikor sózol, mindig elmeséled, hogy a leningrádi blokád alatt éheztél. Hogy napokig nem ettetek, és amikor már nagyon sírtatok az öcséddel, az anyád hozott egy kis sót, amibe belemárthattad a kisujjadat. Azt szopogattad, hogy ne legyél annyira éhes. Mennyi só férhet el egy négyéves gyerek kisujján. Emlékszel erre. Bárcsak emlékezne mindenki. Bárcsak ne történhetne meg újra.
A lábosban a cékla és a répa megsült, ropogósak, enyhén karamellizálódtak. Az eredeti recept szerint a borscsba kell káposzta is. Te nem teszel bele. Én sem. Nem tudom, az ukránok tesznek-e. Ukrán levest főzünk, már amennyiben borscsot főzünk, nem pedig céklalevest. A megpirult zöldségeket felöntöm vízzel. Te is felöntöd vízzel. Fel kell forrnia, de nem nagyon, ha nagyon lobog, akkor a cékla elveszíti a lila színét, piros lesz. Beleteszel egy szem krumplit, egészben, meghámozva. Én is. Oroszországban kockákra vágják, és a zöldségekkel együtt pirítják. Nem szereted a krumplidarabok ízét a borscsban, mármint a céklaleveseben. Azt mondod, nagyon vad. Fel lehetne önteni a zöldségeket alaplével is, marhával vagy sertéssel, de mi nem úgy szeretjük. És akkor nem ehetnéd böjti napokon, szerdán és pénteken. Úgy meg mi értelme van a levesnek.
Ha a serpenyőben megpuhult a babérlevél, jöhet a paprika, a darált paprika. Neked darált paprika, nálam az soha nincs, vagyis egy darabig volt, de a fele mindig megrohadt a hűtőben, így inkább friss paprikát használok, néhány karikát. Nálad sosem rohad meg a hűtőben semmi, mert éheztél. Látod a menekülőket? A gyerekeket? Ha felnőnek, azt hiszem, náluk sem rohad meg majd a hűtőben semmi.
Szentpétervár legszebb áruháza a Jeliszejevszkij kereskedőház. Gavril Vasziljevics Baranovszkij tervei alapján épült, art nouveau stílusban, ezerkilencszázkettő és három között, nem tőled tudom, hanem a Wikipédiáról. Tőled azt tudom, hogy a háború alatt ott kellett sorban állni élelemért. Hogy az anyád sorban állt, és leesett egy bomba, a németek, azok a gonoszok, alávalók, pont oda dobtak le egy bombát. Mintha nem lett volna elég a nyomor amúgy is. Akik a sor elején álltak, mind meghaltak, az anyád nem halt meg. Az élelmet, amelyet azoknak adtak volna, akiket eltalált a bomba, odaadták azoknak, akiket nem talált el. Így éltetek túl. Az ételt a dédnagymama hazavitte, bőröndbe tette, a bőröndöt körbetekerte madzaggal, a madzagra hetvennyolc csomót kötött. Nem tudom, honnan tudod, hogy hetvennyolcat. Lehet, hogy nem annyit, mindenesetre elég sokat ahhoz, hogy legyen ideje gondolkodni. Gondolkodni, ha rátör az éhség. Gondolkodni, miközben bontja a csomókat, hogy valóban elég éhes-e ahhoz, hogy megegye, ami a bőröndben van. Vajon most is így csinálják? Ukrajnában? És arra fognak emlékezni, hogy az oroszok az alávalók? A Jeliszejevszkij fő attrakciója ma egy automata zongora, olyan, mintha egy láthatatlan zongorista játszana rajta, lehet bent venni török banánt, és macaront is, egyenesen Franciaországból. Vagyis nemrég még lehetett. Ma ismét fényévek választanak el minket a pompás Nyevszkij sugárúttól. Helyrehozható lesz ez? Vagy ismét el kell telnie 80 évnek?
Összerottyantod a hagymát a paprikával és paradicsompürével, én megvárom, hogy elkezdjen forrni. Kikapcsolod a serpenyő alatt a lángot. Én is. A serpenyő tartalmát átöntöm a lábosba. Te is. A krumplit, amelyet beletettél egészben, egészben kiszeded, mostanra megfőtt. Villával összetöröd. Én is. Így nem lesz vad az íze. Visszakotorjuk a levesbe, jó állagot ad neki. Felforraljuk a levest, nem szabad nagyon forrnia. A végén te cukrot és citromot teszel bele, én ennek semmi értelmét nem látom. Tejföllel, zöldhagymával és kaporral tálalod, én is. Te böjti napokon csak kaporral és zöldhagymával. Így esszük az ukrán-magyar-orosz levest. Ocse nást, Miatyánkot imádkozol evés előtt, én már nem hiszek Istenben. A két leves íze ugyanolyan.
---
Az olvasótermi tartalmak hozzáférése előfizetéshez van kötve. Az először regisztrálóknak azonban egy hétig ingyenes és minden kötelezettségvállalástól mentes elérést biztosítunk.
