Mi volt a gyerekkori álmod? Mindig fotóművésznek készültél?
Emlékszem, gyerekkoromban gyakran játszottam ápolónősdit, tanító nénist, jegyárusost a nyárikonyha ablakában, sokat táncoltam a fürdőszobában, a toaletten áriáztam, nagyi ima-énekeskönyvéből zongoráztam, sárból esküvői tortát építettem, titokban aput lestem, mikor éppen festett egy tájképet vagy szentképet...s mind ennek a keveréke lettem.
Mi inspirál? Nagyon összetettek a műveid, nekünk, betűvetőknek elképzelni is nehéz, hogy ennyire komplex gondolati tartalommal hogyan alkotsz vizuális tartalmakat. Hogyan zajlik az alkotás folyamata?
Munkáimban gyakran folyamodom szokatlan és kísérleti megközelítésekhez. A különböző médiumok és konceptuális megközelítések metszéspontján dolgozom, hogy efemer és egyedi tárgyakat hozzak létre. Megpróbálom megragadni a múlt különböző nyomait, lenyomatait, hogy megragadjam az érzékelt „pillanatot”, ugyanakkor reflektálok e törekvés hiábavalóságára és problematikusságára. Műveim létrehozásakor nagy hangsúlyt fektetek a megfelelő anyagok kiválasztására és a technika módjára, mivel vezérelvem, hogy olyan módszereket keressek és alkalmazzak, amelyek a legkevésbé veszélyeztetik a természetet és a környezetet.
Hogyan „találtál rá” a technikáidra, amelyekkel alkotsz?
Számomra a képalkotási folyamat szorosan összefügg a megfelelő anyag kiválasztásával, amely nemcsak vizuálisan, hanem konceptuálisan is gazdagítja a képet. Már maga az anyag felhasználása is új jelentésalkotási folyamathoz vezet. Gyakran előfordul, hogy egy technológiailag kifejlesztett folyamat várja a tartalmát, a téma megérlelését, ami aztán mélyebben megszólalhat a befogadókban. Szóval hosszú folyamat, sok-sok kísérletezés és kudarc révén eljutsz a célhoz. A lényeg, nem szabad elkeseredni, mivel minden egyes kudarc új dimenziókat nyit meg. Említeném a földnyomatot, egy saját fejlesztésű fotográfiai technikát, amely mindenekelőtt a környezetbarát, a természetre nem káros anyagok használatára szeretné felhívni a figyelmet. Számos fotográfiai eljárásban a mai napig alkalmazva van a mérgező hatású kálium-dikromát, és ennek kiküszöbölése céljából egy olyan technikát sikerült kifejleszteni, amely természetes alapú, nem toxikus anyagokat kíván. Pigmentként pedig a termőföld szolgál, amely a technika nevére is utal. Ezáltal pigmentként tudok használni pl. gombaspórát, spirulinát vagy egyéb természetes anyagot, színezéket.
Milyen témák foglalkoztatnak leginkább?
Az idő múlásának jelei, tünetei, üledékei alapvetően mindenhol elkísérnek minket magunk körül, beleértve a testünket, de az életszemléletünket, az érzékelésünket is, innen nincs menekvés. Megpróbálom megfigyelni, megörökíteni ezeket a gyakran mulandó nyomokat. Azzal foglalkozom, hogy láthatóvá tegyem ezeket a körforgásokat, a születés, és az elmúlás ciklikus, folyamatszerű jellegét. A mai napig mélyen érdekel, hogy életre keltsem a saját vagy mások által talált emlékeket és tapasztalatokat, és általában a mindennapi élet tükröződéseit a családom és a közvetlen környezetem körében.
Melyik kultúrádból merítesz, amikor alkotsz? Vagy melyiket tartod dominánsnak?
Valahogy úgy érzem, hogy mindig küszöbön állok, ahol keveredik a nyelv, a gondolatiság, fele magyar, fele tót.
Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél?
Életem spanyolországi része felejthetetlen emlék és élmény, az életörömöt képviseli és egyfajta inspirációs forrás. Az ember nagyon gyorsan tud alkalmazkodni a szabad és nyitott életmódjukhoz. Abban az időben – tanulmányaim befejezése után – pincérként és kisegítőként dolgoztam konyhán, így viszonylag gyorsan megtanultam a spanyolt, és egyéb konyhai, és háztartási fortélyokat, szokásokat. Még mindig vannak olyan álmaim, amelyekben spanyolul beszélek. Oda bármikor vissza tudnék térni.
Ki a kedvenc íród?
Mély nyomokat hagyott bennem Polcz Alaine filozófiája, Sylvia Plath, Kabai Lóránt gondolatisága. Szeretem Száz Pali írásait, Csehy Zoliét, N. Tóth Anikóét. Igazából nincs kedvenc, sok jó író van, mint ahogy sok jó képzőművész is.
Ha te csinálnál saját magaddal interjút, mit gondolsz, milyen kérdés lenne még nagyon fontos?
A tészta vagy az erjedés folyamatának visszatérő jelenléte a munkáidban számos konnotációt hordoz. Ez a téma még mindig kimeríthetetlen számodra?
Számomra a kenyér és a tészta motívuma a munkám egyfajta elválaszthatatlan részévé vált, kódolt törekvést hordoz magában, hogy valamit folyamatosan felelevenítsek, felélesszek, legyen szó saját vagy mások emlékeiről. A tészta sokféle lehet, igyekszem minden formáját és tulajdonságát kihasználni, így örök inspirációs forrás. Például a Massza I-III. című fotósorozatban a kelt, folyó tészta a női test fiziológiai változásait szimbolizálja. A sült tészta például a Talált testek című installációban, ahol Európa különböző részeiről, temetőkben összegyűjtött, ismeretlen emberek portréit vittem fel a kenyerek felületére egy saját fejlesztésű technikával. Az Inmensa Luz című munkámban szintén macesz-szerű „lencséket” sütöttem, amelyek az otthonom leképezésére szolgáltak. Megtanultam, hogyan kell házilag húzott rétes tésztát készíteni, ami később az Univerzum tágulás és a Kukla című videóban is megjelenik. Nemrégiben egy Hotep című, halott tésztából készült installációt mutattam be a somorjai zsinagógában, amely 12 üreges kenyérrel áldozati asztalként szolgált. Kísérleteimmel tovább haladva az anyakovászt használtam fel elektromos áram előállítására. Az eredmény igazán meglepő volt, 20 darab anyakovász akár 65 órán keresztül is képes működtetni a diavetítőt. A fényintenzitás idővel természetesen csökken, de megfelelő odafigyeléssel folyamatosan tud energiát termelni. Jelenleg micéliumokból termelek természetes energiát, ami sokkal effektívebbnek bizonyul. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a tészta a maga különböző formáiban és alakjaiban nem hosszú életű, romlandó anyag, idővel lebomlik, gyakran megtámadja a kenyérbogár, ami bizonyos értelemben szintén a művészet egy másik formája. A műveknek ez az efemer értéke vonz, igyekszem megfigyelni és keresni a láthatóság határait és a mulandóság mint folyamat dokumentálásának lehetőségét.
