Fáradt vagyok, nézem a girbegurba rojtokat a kilim szélén: pálcikaemberek futnak egyhelyben, dülöngélnek, egymásba gabalyodnak, némelyik derékból hátrahajol.
A halántékomtól feszített fémhuzal fut a tarkómig, valaki mindig teker egyet a srófon, azt hiszem, észrevétlenül zsugorodik a koponyám.
Hajnalban hullt egy kis hó, a jégkristályok fennakadtak az erkély mohás kőkorlátján. A vastag takaró finoman megremeg, mint egy halkan szuszogó kölyökmacska, fehér lábait alvás közben egyre hosszabbra nyújtóztatja.
Ma éjszaka egy tisztáson hevertem, szúrós rögök szorultak a derekam alá, körülöttem szentjánosbogarak készültek a nászra, cikázó sárga villanásaik elsápasztották a holdat. Amint megmozdultam, kihunyt a fényük és felébredtem. Épp virradt, az éjjeliszekrényen találtam három aranyszínű sztaniolba csomagolt trüffelgolyót. Megettem mindet.
Tegnap felsöpörtem a kabátgombodat. Cipőről lehullt sárdarabnak néztem, koppant egyet a műanyag lapáton. Betettem a varródobozba, a kalapgumik mellé.
Fáradt vagyok, minden nap zöldséglevest ebédelek, leginkább répát, az nem rohad meg a kamrában. A héten három fej karfiolt hajítottam a kukába.
Lassan az S-es méret is lóg rajtam, pár kiló izomba ágyazott csont lettem. Az arcom csík mentén horpad, meredek sziklákba vájt kanyon fut mindkét oldalon.
A szekrényben egymáshoz koccannak az üres vállfák, öltönyillatuk van. Itt maradt a beépített világítás a didergő vállfáknak. Sose értettem, minek a szekrénybe LED-lámpa.
Plutarkhosz, Livius és Tacitus nyersszínű papírborítóban porosodik egy nagy Ikeás szatyor tetején, Homérosz és Platón lejjebb csúsztak. Ma sem jössz értük, talán majd holnap. Le kéne törölgetnem őket.
Egy gramm porban kilencezer poratka bújik meg, száműzöm az összeset, ahogy mindent, ami rád emlékeztet. Vidd a könyveidet, a szekrényből a lámpát, a kabátgombodat, a karácsonyfafüzért, a vállfákat! A cetliket a határidőnaplódból, az ostoba, giccses leveleket, a barna papírra feketével, a pirosra arannyal, a szürkére ezüsttel írottakat, a múzeumi belépőket, a kinyomtatott maileket, a buta képeket, a nevét!
Jól vagyok, holnap zellerkrémlevest eszem.
Elolvadt a hó az erkélyen. Csak a kölyökmacska bársonyos talpa világít a sarokban.