Ismét szomorú hírre ébredt az irodalom, ma, 2023. július 17-én Lator László elvesztésével kellett szembenéznie a hazai irodalmi életnek.
Lator László számos író, műfordító és irodalmár mestere volt, nem csupán elindította őket a pályájukon, de élénk figyelemmel is kísérte munkásságukat, reflexióival segítve az utazást az irodalom ösvényein.
Többek között erről a sosem lankadó érdeklődésről és kíváncsiságról, valamint alkotói nagyságáról ír Mohácsi Árpád, felidézve néhány életmozzanatot, amely Lator László személyéhez kötődik:
Valójában nem voltam Lator László szűkebb értelemben vett tanítványa, mégis nagyon sokat köszönhetek neki, ő volt az egyik, aki műfordítóként elindított a pályán. Valósággal lehengerelt a műveltsége, az olvasottsága, az a koncentráció és figyelem, ahogyan az irodalomról tudott beszélni. Rádiós szerkesztőként álom volt dolgozni vele, mert képes volt az adott időkerethez hozzáigazítani a mondandóját, és tudott stúdióban annyira pontosan fogalmazni, hogy nem is kellett megvágni az anyagot. Odafigyelő és érzékeny olvasó volt, kitűnő memóriával. Meghatározó szereplője volt az irodalmi életnek, nemcsak alkotóként, hanem szerkesztőként és tanárként is. Több generációnyi írót, költőt, műfordítót és irodalmárt fedezett fel és bocsátott útjára. Fantasztikus ez a nyitottság és kíváncsiság, ahogyan a fiatalok útját egyengette. Nemrégiben még azt tervezgettük, hogy beszélgetünk a legutóbbi munkámról, jó lett volna tudni, hogy mit gondol, mert a mester mester marad, függetlenül attól, hogy hány éves a tanítvány.
Igazítsd egyenesre c. versével búcsúzom tőle. Ha valaki kedvet érez, hogy további szövegeket olvasson tőle, akkor ajánlom a figyelmébe a https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/lator-laszlo# oldalt.
Íme egy részlet az Igazítsd egyenesre című versből:
Mert nem tud ellenállni a halálnak,
élve-halni menekül test a testbe.
Légy irgalommal hozzám, már időtlen,
ha így, ha úgy, igazítsd egyenesre
ezt a gubancos útvesztőt előttem!
Lator László (1927–2023)
