A villanydrótok végül is a semmibe futnak, és a semmi
után mondd, mi történik, anyám. Úgy rezegnek bennem ezek
az áram nélküli napok, mintha ráznának, mintha egy külső erő
mozgatna idegesen. Nincs nyugalom, nincsenek többé fák, csak
fakó beton, kövek mindenütt. Hiába, minden csak vánszorog,
lassúak az órák, így én sem haladhatok.
Horváth Florencia: Villanydrótok (részlet)
