Megpróbálkoztunk ezzel a várossal,
de nem hagyta magát.


Egy forgószéken ültél,
az útkereszteződés közepén,
felhőkarcolók között.
Talpad a betonon,
lángok tenyeredben,
nehézvörös királyliliomok.
Farkasszemet néztél egy galambbal.


Egy kibelezett tóparti házba mentünk,
ahova baglyok és fecskék költöztek.
Hosszú, viharos nyár volt.
A fehér zajt hallgattuk,
a hullámokat, a kárókatonákat.


A víz illatától új ágakat növesztett
a babiloni szomorúfűz.

 

 

 

----

 

 

 

Lukács Flóra további két versét a 2000 folyóirat 2021/3 számában olvashatod.

 

Kép forrása: Gwen24, Pixabay