Enesey Diána egy Louise Glück-fordítást hozott, amelynek annyira magával sodort a ritmusa, hogy később csodálkozva néztem: ja tényleg, ez egy prózavers. Amolyan „nem érnek ki a sorok a lap végére” jellegű. A fordítás, amint később utánanéztem, szóról szóra követi az eredetit, mégis hozzáad valamit, amihez a magyar nyelv és Enesey Diána kifinomult stílusérzéke kell, és ami által ez a szöveg prózaként is, versként is abszolút megállja a helyét – csak attól függ, honnan és hogyan nézzük, hallgatjuk.
Louise Glück: Egy fikció (A Work of Fiction)
Ahogy az utolsó oldalt is átlapoztam, sok éj után, a bánat hulláma borított be. Hová lettek mindannyian, mindazok, akik oly valósnak tűntek? Hogy figyelmem eltereljem, kiléptem az éjszakába, ösztönösen gyújtottam rá egy cigarettára. A sötétben a cigaretta izzott, mint a tűz, melyet egy túlélő gyújtott. De ki láthatná ezt a fényt, ezt a kis pontot a csillagok végtelenjében? Egy ideig álltam a sötétben, a cigaretta izzott és fogyatkozott, minden lélegzet türelmesen tesz tönkre. Milyen kicsi volt, milyen rövid. Rövid, rövid, de most bennem van, miként a csillagok sosem lehetnének.
A prózavers fordítása és az ahhoz írt lírai reflexió az ÚjNautilus oldalán jelent meg.
A Szófa karácsonyi rendezvényének felvételét, benne Enesey Diána felolvasásával itt tudod megnézni.
