Barcelona
a turistabuszról lepillantok
kicsi kerek kávéházi asztal
ahol idős úr ül
elegáns sétapálcáján tartja bal kezét
felesége törékeny karja a másikban
rajta az ereket a kora tavaszi napfény cirógatja
előttük café cortado és az az illatozó croissant.
nézik a téren tangózó párokat
zöld papagájok rikácsolnak
miért fogják egymás kezét
a Sagrada Familiánál gyanakodni kezdek
hogy Gaudí itt már bekattanhatott
a tömegben család
anya, két gyerkőc és az apa
rájön betérni nem fontos
isten házába úgysem tudják befejezni
különben is mellette ott a Barca háza
ahol a srácok ingyen csocsózhatnak
nevetve öleli nejét kedvesen húzza át a téren
de miért fogják egymás kezét
a Güell parkban már biztos vagyok
hogy Gaudí egy kedves bolond volt
mert rám mosolygott kerámiasárkánya
és irigylek minden itt lakót
akik fennkölten követték bolondjukat
így saját városukat megalkották
hullámpadok alatt egy ifjú pár felém biccent
nem tudom fiúk-e vagy lányok
zavaromban valamit motyogok
de miért fogják egymás kezét
a park teraszán táncórát tart a hold
urak kérnek le hölgyeket és közben
felszabadultan nevetnek
tenger felől sárgadinnye illata
feltűnik egy tangózó pár
ki az a pocakos apuka
csak a hordozóba kötött kisbaba
hajladoznak mint Gaudí indái szemükben
porcelán csillagok és most már értem
miért fogják egymás kezét
jégbuborék
e.e. cummings emlékére
jég BU BOR ék ban
f élünk a vár osban
mert el felej tettük
őr izni azta pici
láng ott a szív ünkben
a zsar át nok kot fúj
ja keleti szél már meg
int hát így f élj
Fuerteventura
szélfútta kopár hegyeken
kecskék szürke kórót rágnak
túrázók pihentetik szemüket az ég alján
a cuki fekete csíkos mókusok két lábon
elemózsiát kunyerálnak tudják a dolguk
magányos holló köröz felettük majd alászáll
rám néz
mit keresel itt
óceán partján áztatja
elefántlábait a hegy
szörfösök siklóernyősök a széllel csatáznak
rosszallóan szemléli egy világítótorony
azúr és türkiz hullámok lustán morajlanak
magányos holló partra vetett halat marcangol
rám néz
mit keresel itt
fekete vulkánok völgyén
nemrég ördögök buliztak
ma vermeket ásnak küzdenek a forrósággal
palántáik utolsó termésüket izzadják
majd feladják temetőben keresztek haldokolnak
magányos holló ott áll a tisztáson tolla csillan
rám néz
mit keresel itt
kivarrt turisták a bárban
mára szétcsapták magukat
visszahúzódnak klimatizált magányukba
az emeletes buszban egy széles nő rám folyik
menekülnék a fokhagyma és kocsmaszag elől
a nyitott tető fölött magányos holló köröz
nem tudom
mit keresek itt
prímajóga
testem babapózban most megpihenhet
gerincem csavarodik
kéz imapózban
kilesek
kis fény
csillan meg
hónom alatt a
por szemcséken lehet hogy
megpillantom amit az életemben
keresek az ászanát
bontom és új póz
kezdődik
állj hát
fel és kezdj
napüdvözletet
hogy kutathasd tovább azt
mi egy pillanatra átremegtetett
Lantay Éva
Lantayné Csontos Éva 1966-ban született Budapesten. Közgazdász végzettséggel
kockázatkezelőként a pénzintézeti szektorban dolgozik. Két, már kirepült gyermek
édesanyjaként a férjével Budapesten él. Szenvedélyesen szereti az irodalmat, főleg a
verseket. A Magyar íróképző és Petőcz András kurzusain vett és vesz részt. Versei
antológiákban, online és hagyományos művészeti folyóiratokban jelennek meg (Opus, Fedél
Nélkül, irodalomismeret, DunaPart, Litera-Túra, Muvesz.ma, Spanyolnátha).
