egy hokedliről lépett le,
kötéllel a nyakán lógott a csilláron,
azóta nem nézek soha a plafonra –
a plafon nagy gyászzsebkendő,
én legalábbis annak gondolom;
hideg és nyirkos most az este –
félek, hogy nagyanyám hiába ígérte meg,
mégsem találkozunk soha többé,
csak belém oltotta a túlvilág hitét –
miközben egy homokórát figyelek,
az ő hamvait látom benne leperegni:
gyűrűsujját, homlokát, búzakék szemét –
tél van, nincs hideg, mégis fázom,
farmerdzsekim jobb zsebében a maszkom,
barátnőm varrta, apró virágmintás, mint az élet –
