Lackfi János: IDEJE VAN A SÍRVA NEVETÉSNEK - betekintő
Molnár Mihály felvétele Lackfi Jánosról
Egy esküvőre nem lehet felkészülni, kettőre meg még feleannyira sem! A SZOMSZÉD-bolt zárva volt, pedig szombatonként sokan szoktak jönni, vinni ezt-azt az ebédhez, sört a meccsnézéshez, kólát, chipset a filmhez. A ház előtti padon nem cigiztek és nem iszogattak a komák, teljes csend és nyugalom mindenfelé, de persze csak az utcán, mert a házakban őrült kapkodással készülődött mindenki.
Ügyelni kell, hogy jól álljon a fehér harisnya, ki ne szakadjon, mert drága és finom, be ne koszolódjon, meg ne tekeredjen. Van belőle még egy, ha valami baja esne, azt ne felejtsék magukkal vinni. A menyasszonyi ruhát muszáj felpróbálni sokadszorra is, tükörben nézegetni elölről, hátulról, oldalról, aztán felakasztani fogasra, nehogy valami baja legyen. Fürdés, epilálás, parfüm, és ne nevessetek, de még egy Zsoffa nénje-korú asszonynak is el kell menni manikűröshöz meg körmöshöz, sitty-sutty rendbe hozatni a kezet meg a lábat. Zsoffa nénje átlátszó gyöngyházlakkot kért, Bea meg csillámos rózsaszínt, ami ragyog, mint a gyűrűben a gyémánt. Aznap korán jött a fodrász, hogy el ne aludják a frissen készült hajakat, nem mintha ilyenkor bárki tudna rendesen aludni, inkább csak megy a nagy forgolódás, mert egymást kergetik a fejükben a gondolatok, hogy mit kell még megcsinálni és milyen sorrendben, meg hogy vajon mit felejtettek el felírni a teendők listájára. Esküvői menü, műsor, díszek, virágcsokrok, koszorúslányok, zenék a templomba, a lagzira, táncoláshoz. Aznap jött a sminkes, aki bevakolja az arcokat, mint egy házat, és életre kelti a szemeket, a szájakat. Ezt egy férfi nem értheti, de azért tetszhet neki. Persze ezen a ponton még nem is tetszhet neki, mivel nem láthatja a készülődő menyasszonyt. Ez szigorú szabály, majd csak az oltár előtt találkoznak, hogy annál nagyobb legyen a meglepetés. Aztán hátra volt még egy csomó telefonálgatás, hogy Ottó hófehér, régi Mercedese is megérkezzen időben az aranyfogú sofőrrel. Naná, hogy a keményfiú szépen lemosatta és kifényezte a járgányt, amúgy is a kedvence, csak úgy csillog-villog az orrán a hűtőrács, mintha valódi ezüstből lenne. Bea és a Halas Gyerek egy barátjuk fehér Opeljével jönnek, az Opel nem Mercedes, de mutatósnak mutatós.
A hajón már minden készen áll. Fater felvette a zsakettet, aminek semmi köze a zsákhoz, bár egy kicsit zsákformájú azért, egy kabát és egy zakó házasságából született. Ősrégi darab, talán még Fater nagyfaterja viselte réges-régen, a Fater nagyfaterja ugyanis egy igazi grófnak volt a szolgája, vagyis komornyikja, úgyhogy ha valaki értett az eleganciához, hát az ő volt, hiszen neki kellett figyelni arra, hogy a gróf házában minden grófi legyen, és megfeleljen a szabályoknak. Fater nem nagyon látott már élő grófokat, halottakat meg még kevésbé, de most direkt megnézte újra a Poirot-sorozat pár részét, így teljesen tisztában volt azzal, hogy milyen egy igazi úr. Zselével hátranyalta a haját, és a bajusza végét szúrósra gyurmázta, egy-két olajbogyót biztos fel lehetett volna szúrni rá. Eléggé bepipult, ha vőfélynek szólították, mivel ő ceremóniamester volt, és ez olyan, mintha valaki a kutyát meg a hugyát keverné össze egymással. Ezt maga a ceremóniamester mondta, és bár nem hangzott túl elegánsan, mindenki rögtön felfogta a különbséget. ...
A történet itt még nem ért véget! Érdemes folytatni az olvasást. Ha még nincs előfizetésed, regisztrálj. A regisztráció ingyenes, nem kötelez semmire, és az első héten bármit elolvashatsz a Szófán.
