Lackfi János: Áldás az elsuhanókra
Megáldani az elsuhanókat, lehajtott ablakon kitekintve azt,
aki meghajol a természet ereje előtt, és a gazt kapkodja ki
a földből, jókívánságok szenteltvizét spriccelni a fociedzésen
vezényszóra forgolódó fiúkra, kik most tanulnak meg ölni
vagy együttműködni, mozgás örömében létezni vagy eredményre
görcsösen ráfeszülni, rivalizálni. Tömjénné áldani a dohányfüstöt,
mellyel a kocsma előtt állók hódolnak áhítatosan az alkohol
istenének, áldást kívánni a volánnál mobilozóra, baleset nélkül
érjen haza, kapcsolatai izzanak fel, mint túlhevült elektromos
vezetékek, elevenítő vágyai teljenek be, önromboló, mást romboló
kívánságai célra szegzett fegyverét ejtse ki kezéből, jöjjön kéz,
amely segít a terhet vinni a cipekedőnek, sör, konzerv, káposztafej
himbálózik a szatyorban, dobol a hőség kalapácsa a fejben.
