„...A könyv elején több mottó is található, és ezek a széttartó paratextusok már a szöveg elolvasása előtt orientálhatnak, utakat mutathatnak arra vonatkozóan, mi is lesz a regény „módszertana”, elképzelése a saját élet ábrázolásáról, illetve magáról az emlékezésről...”
(Kolozsi Orsolya: Egy személyiség formálódásának töredékes állomásai)
„...Tehát a látás, láthatóság és láthatatlanság témája, és fő metaforája a könyvnek. Az „átlátszó” idegen szóval - „transzparens”. Mind a szerző több interjúban, mind az elemzők, kritikusok az átlátszóságot főként a ’láthatatlanság” jelentésben használják...”
(Ughy Szabina: Az átlátszó nő)
„...esetleg, amikor Kati kisöpör a szekrényekből mindent, beleértve egy Barbie-babát is… Ezek egyike sem igazán jellemző az 1970-es évek pocsolyalangyos, trabantos magyar valóságára, ami némi repedezést okoz a miliő hű ábrázolásában...”
(Várkonyi Zsuzsa: Béke volt)
„...Visszatérve a szőke, negyvenes pszichiáternő történetéhez: annyiban cselekménylezáró írás ez, hogy az orvosnő személyében újra megjelenik a legelső novellának a kincugi allegóriáját elmondó alakja, s egyúttal maga is példát hoz az arannyal való cserépragasztás – egy igen sajátos – módjára...”
(Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol)
„...Az őszmotívumok tobzódó öngerjesztő retorikája a szüretet (Tandori az angol rose szót Stein versében egy helyütt rozéként „fordítja”) és a kulturális bespájzolást mentálisan is újrajátssza, a halálvers-hagyomány pókhálómintázatait kezdi torzítani, miközben a rókatárgy szervetlen metaforaként is felfogható, de akár a rókázás motívuma felől értve a felböfögött tradíció ironikusan szubverzív gesztusa is lehet...”
(Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs)
