317.jpg

 

MAROSVÁSÁRHELY – TÂRGU MUREŞ –
NEUMARKT AM MIERESCH

 

Kovács Bea

 

Vannak emberek, akik szerelemből költöztek ide

 

És felfedezték maguknak az állatkertet, a Maros-partot, az ócskapiacot és a legjobb palacsintákat a Vár mellett. Télen fáztak, küzdöttek csótányokkal, alámerültek a víkend klóros, hideg kékjében. Megtudták, hogy fokhagyma nélkül nem érdemes lángost venni a Sólyom vendéglőben. Miccset ettek szalmakrumplival, és érezték a multikulturalitást. Befizették év elején az adót, majd megszámolták az ablakokat a Hangya-épületen. Elhordták a leveleket, megtanultak szelektíven hulladékolni, csak semmi égetés. Megízlelték az élet sava-borsát, aztán mély demokrata álomba szenderültek. Minden márciusban megrezzentek, valamire emlékeztek.

 

Soha nem piszkolták be cipőjüket a Sáros utcán, de megálltak egy percre a tetőn. Ott egy meg egy kettő lett, körbeért a tér. Irodában táncoltak, kávéztak ott, ahol az ördög dohánymagot adott Vásárhelynek. Iskola takarta ki a napot. Áthaladtak a hársfautcán, az régi színészek házaitól volt hangos. Szálra cigit vettek, azzal kisparkban szívesen ültek, mert nem volt igazi nagy parkja ennek a városnak. Volt hosszú, hosszú főtér, korzó, séta, hétvégén lezárt forgalom, biciklisek, templom, templom, templom, kirakodóvásár, virágfesztivál, bornapok, sörnapok, idegen sportolók, amerikai ízek egy régi mozi mellett, nemzetvédő önkéntesek, török, arab, görög gyorsétterem, letűnt idők báját bevilágító játéktermek az emeleten. Csak az nem ért el misére, akit elvitt a forgatag. Egyre harangoztak.

 

Az emberek néha megpihentek. Levegőt vettek, már ha lehetett. Aranyórában megmártóztak a Hosszú utcában, a Grand Hotel ablakain megcsillant az ég. Tornyosult városépítők álma, rózsák mindenütt. Zene. A távolban egy kisvasúton zakatol a gyereksereg.

 

[...]