318.jpg

 

Konkoly Dániel

 

A funkciók kérdőjelei

Telefon és rádió a 20. század első harmadának magyar költészetében

 

A századforduló Magyarországán, a telefon feltalálásától számított 25. évben már közel tizenhatezer telefonállomás működött, 1917-re ez a szám megközelítőleg százezerre növekedett.1 Az első budapesti rádióadás valamivel később, 1925. december 1-jén indult. 1925 és 1927 között a rádiókészülékek száma Magyarországon mintegy megötszöröződött.2 Az apparátusok számszerű növekedése azonban nem jelentette azt, hogy az eszközöket övező misztikum megszűnt, valamint a funkciójuk körüli bizonytalanság tisztázódott volna.3 Erről adnak hírt azok a 20. század első harmadában született versek, amelyek jelen tanulmány tárgyát képezik. Az pedig, hogy miként gondolkodnak a költemények az adott technikai eszközök funkcióiról, nagyban segíti az adott szöveg irodalomtörténeti pozicionálását, hiszen a versek kommunikációról alkotott elképzelései még abban is segítséget nyújthatnak, hogy elgondoljuk, az avantgárd szövegek milyen mértékben előlegezik meg a későmodernség bizonyos jellemzőit.

 

Egyesek szerint a telefon és a rádió nyújtotta telekommunikációs tapasztalat mintái már az ókori irodalomban is megtalálhatók.4 Murray Schafer amellett érvel, hogy a telefont már a Biblia is megálmodta, hiszen Isten és Mózes párbeszéde ezt a kommunikációs modellt vetíti előre. Mások szerint Hésiodos Az istenek születésében a Múzsák rádióvevőjeként gondolja el önmagát.5 Ezek a merész gondolatkísérletek azonban – meglepő módon – mégsem állnak annyira távol attól, ahogyan a 20. század költészete prezentálja a telefon működését. Déry Tibor 1927-es Telefon című versében6 a ciklus főhőséről, az üvegfejű borbélyról, vagy másképpen az üvefbéről a következőket olvashatjuk: „Az üvefbé rejtélyes óráiban telefonhuzal”, a vers végére pedig az is kiderül, hogy „nem tudja magáról, hogy proféta”, amely kijelentés azt sugallja, hogy ő maga ekképpen egy transzcendens lény kommunikációs csatornája lenne. Ebből is láthatjuk, hogy Déry költészetét az erőteljes avantgárd hatás ellenére is szoros szálak fűzik a hagyományhoz, de gondolhatunk itt még arra az Ady-versekből ismert – jelen esetben szó szerint – felnagyított szubjektumra, amellyel az üvefbé-versek is operálnak („Egy felhő eltakarja bal szemét [...] kilóg az égből”, Kaland).

 

[...]

 

1 - Gergely Ödön, A távközléskészülékek és berendezések fejlődése Magyarországon, Technikatörténeti Szemle, 1962/1., 159.
2 - Várszeghy János, A rádióberendezések Magyarországon 1927-ben, Magyar Statisztikai Szemle, 1928/3., 310.
3 - Lásd Kulturális közegek. Médiumok a 20. század első felében Magyarországon, szerk. Bednanics Gábor – Bónus Tibor, Ráció, Budapest, 2005, 253–287.
4 - R. Murray Schafer, The Soundscape. The Tuning of the World, Destiny Books, Rochester, 1994, 89.
5 - Adelaide Morris, Introduction = Sound States. Innovative Poetics and Acoustical Technologies, szerk. Adalaide Morris, University of North Carolina Press, Chapel Hill – London, 1997, 10.
6 - Noha Bori Imre prózai műnek tekinti (Bori Imre, A szürrealizmus ideje, Forum, Újvidék, 1970, 69–71.), a Déry által szerkesztett A felhőállatok című kötetben a versek között szerepel.