Klostermayer sváb utazó a Duna-parton sétál, kezét hátul összekulcsolva. Valamikori ősét megfojtották, majd összetörték, lefejezték és felnégyelték. Arcát a Gellért-hegy irányába fordítja, hosszan bámulja a havas hegyoldalt, közben tócsákat kerülget. Süt a nap, február második napján. Egy-egy szélroham néha belekap a férfi köpenyébe. Klostermayer karórája villogni kezd. Okosóra, ajándékba kapta. Feloldja mobilja képernyőzárát, és megnyitja a beérkező levelek mappát. Nincs új üzenet. Spamet hármat is talál. Kettőt töröl, a harmadik felkelti érdeklődését: Easttopics. Egy kiállításra invitálja, kelet-európai kortárs művészek munkáit nézheti meg. Klostermayer alakja Velencében évente feltűnik, a biennálék miatt, ötévente Kasselben is megfordul, a Documentán. Járja a világot, és képeket néz, ez a hobbija. Lehetne más is, sakkozhatna, még nincs ötvenéves, forog az agya, képes olvasni az ellenfél gondolataiban, ad hominem, ez a filozófiája. Alkalmazkodni kell. Budapesthez is. Most van itt először. Bécs az úti célja, de Szatmárnémetiből jövet úgy döntött, néhány napot eltölt ebben a városban, kíváncsiságból. A Lánchíd lezárva, gyalog szándékozott átmenni rajta. Kőhíd, közel kétszáz éves. A lába vinné a Várba, de csak a Pesti Vigadóig jut el, a Víg Varjúban ebédel, magyaros szűzérméket rendel, fokhagymás, szalonnás, karikára vágott burgonyával. A gyomra a vártnál is jobban veszi, lehúz két korsó Drehert. A harmadikhoz nincs ideje hozzákezdeni, mert megérkezik Zsadányi, mint egy felfújt hólyag, komoly képpel, mosolyogni próbál, ő küldte a meghívót. Klostermayer bízik netes ismerőse ízlésében. Belül némi félelmet érez, mint egy partra vetett hal, amelyik érzi a víz szagát, de csak érzi, és a víz sehol. Vergődik. Zsadányi informál, az Easttopics határokon átnyúló projekt, egy bővülő weboldal, és adatbázis formájában is elérhető. A sváb utazó a saját szemének hisz leginkább, olykor meg is érinti a műtárgyat, titokban. Az érintés őrületében él a világ. Van masszázsszalon, ahol kígyók mászkálnak az ember bőrén, hideg borzongást váltva ki. Új élmény. Klostermayer nem erre vágyik. Békén hagyná a kígyókat. A Facebookon egy képet nyit meg. Egy férfi a földön fekszik, kapaszkodik az összetört szék karfájába. Még ül. Vagy úgy tűnik, hogy ül. Ültében borult fel, kitört a szék lába. És ezt a saját szemével fogja látni. Mikor nézzük meg, kérdezi Zsadányitól, aki csak annyit válaszol, amikor akarod. A sváb utazó bólint, indulhatunk. Egy téren mennek át, forog az óriáskerék, kifényezve, mintha Londonban lenne az ember. Holnap felül rá, ha lesz ideje. A galéria új, mindenütt ablak, beáramlik a fény, néha még zavarja is a sváb utazót, hogy a fény visszatükröződik némelyik alkotásról. Klostermayer Szatmárnémetiben született, zsidó anyától, apja sváb. Tőle tanulta meg a magyar nyelvet. Most keresi a szót. The End of Five-Year Plan, 2004, jut eszébe a cím. Ciprian Muresan. Ott nem volt szék, csak földön fekvés. Egy pap fekszik, pásztorbotjával a kezében. Mint egy hajléktalan vagy részeg ember. Nem ugrott ki az ablakon, nem is a levegőben úszik, mint Klein. A sváb utazó körbejárja a termeket, végül visszatér a fekvő alakhoz, földije, személyesen még nem találkoztak. Leguggol hozzá, közelről nézi. A gravitációt. Ghost Keeping.