Nem fogunk József Attiláról, a költészet napjának mibenlétéről értekezni, és előadni, milyen nagyszerű a költészet. Annyit kérünk, hogy olvass el egy verset. Ezt vagy bármelyiket. Biztosak vagyunk benne, hogy a Szófán, más irodalmi portálon vagy ezer éve a könyvespolcodon csücsülő verseskötetben találsz olyat, ami tetszik, és aminek a sorait magaddal viheted.

 

Ha előfizetsz a Szófára, kilenc irodalmi folyóirat tartalmából válogathatsz, most – a költészet napja alkalmából – kedvezményesen. A havi előfizetés 100,- Ft, azaz egyszáz forint. Csak most, csak itt. Ha az ismétlődő előfizetést választod, az előfizetési díj a második hónaptól kezdve havi 1350,- Ft. Az akcióhoz használd a kampánykódot: JA2023. A kampánykód beváltásáról itt tudsz olvasni.

 

 

KUKORELLY ENDRE

 

Á, ja

 

Á, ja-ja, művészet, mondja, és láthatóan

unatkozni kezd. Nekilát udvariasan unatkozni. Költészet,

aha, érdekes, jé, mondja, és talán

tényleg érdekesnek találja, ha azért nem

is annyira, hogy ne unná. Ne

unatkozna közben. Három percig tuti érdekes.

 

Húsz másodpercig. Ami nem kis idő,

azalatt lemegy a kétszáz méteres férfi

síkfutás olimpiai döntője. Jó, mondja,

és közben szerintem a húgára gondol, aki

milyen képet vágna ettől. Gondolom én.

Mármint a művészettől, meg költészet, és

 

meddig bírná ki, hogy ne lépjen

le. Úgy értve, hogy tőlem. Hú,

baszd meg, művészet, satöbbi, és már

lépne. Vagy azért előtte mégis hagyná

magát, mert így vagy úgy, de

mégiscsak menő vagyok. A tévé miatt

 

menőnek számítok. Szerepelek a tévében. Vagy

túlzás, azért így nem gondolja, ezt

csak én gondolom? Mindenképp kissé félrenéz,

jobbra, felfelé, és csöppet elhúzza a

száját. Szép a szája. Szépen bírja

elhúzni. Szép száj, oda fogok, hogy

 

úgy mondjam, illeszkedni. Látod, mondom neki,

és rámutatok valamire. Látja. Látom, válaszolja,

bólint is, és persze, hogy látja,

látom, hogy látja, és ő is

látja, hogy látom, hogy látja. Ez

most akkor fölösleges-e így, és általában

 

véve, mi fölösleges? Fölöslegesen mutogatok neki?

Nem is kellett volna szóba hoznom mindezt?

Mármint hogy művészet? Inkább a húgával

próbálkozzak? Mindenesetre csillagos az égbolt, és

ő a csillagokat nézi. Ez egy

kisbolygó, kérdezi váratlanul. Melyik? Hát ez

 

itt, és felfelé bök, a mutatóujjával.

Kis bolygó, nagy művészek otthona, mondja

még váratlanabbul. Hatalmas művészeknek ad hazát.

És toppant hozzá egyet. A HÉV-megálló

melletti árokban egy kutya hullája hever.

Legalábbis úgy látszik. Én úgy látom.

 

Kukorelly Endre verse megjelent az Istenem, ne romolj című verseskötetben, a Kalligram gondozásában.