Mária egy falba temette lányát. Bézsszínű falba, egy kocka alakú márványlap mögé. A márványlap is bézsszínű volt. A lapra rávésték Mária lányának nevét, éjfeketével. Dr. Mátray Léna Márta 1968 - 2022. A dátum valamiért még sötétebb feketével volt gravírozva. Bálint üres tekintettel nézte, ahogy Mária próbálja felügyeskedni a gipsz angyalkát, amit előkotort a táskája aljából. Harmadik próbálkozásra sikerült is neki felragasztani, előtte kétszer is leejtette, Bálint készségesen felvette neki, miközben apátiától fülledten nézett maga elé.

Sok márványlap volt egymás hegyén-hátán, rajtuk különböző nevekkel. Néhányon nem is voltak nevek, csak hízelgőnek szánt becenenevek, például papusom, vagy mama. Léna lapocskájának tetején, volt még három elemes műanyagmécses, egy gipszangyalka, amit Mária most ragasztott fel, egy ragasztógombócra erősített fehér rózsa, aminek feje lefelé konyult, és még pár kisebb gipszangyalka még régebbről. Ezek mind aranyra voltak festve. Mária most kicserélte az elemet az egyik mécsesben. Direkt ezért állta ki az ünnepek után a hatalmas sort az elektronikai üzletben. Már folyt róla a víz mire sorra került, de be kellett mennie. Most nem érdekelte a bosszantó sor, már túl van rajta, az a lényeg, hogy sikerült megszereznie az elemet. Beletette. Most megint pislákol.

Bálint kilőtte magát a holdra, mint mindig, amikor mennek az urnatemetőbe. Csak menjenek már innen,, erre gondolt. Meg arra, hogy az anyukája soha nem akart egy falban lenni. Mikor Bálint féltestvérét látogatták meg a temetőben, Léna mindig mondta neki, hogy egy szép sírhelyet szeretne. Lehetőleg egy fűzfa alatt, aminek ágai között szépen bekukucskál a nap. Bálint óvodájában is volt régen egy fűzfa, mindig az alatt játszott a többiekkel. Bálint is fűzfa alá szeretné a sírját. Mikor anyukája a kívánt sírhelyéről beszélt, anyja szavába vágva mindig a saját sírhelyét kezdte el felvázolni.

Tisztán emlékszik egy tizenhét évvel ezelőtti álomra, amiben a fűzfa alatt játszik a társaival. Az anyukája telefonján megszólaló ébresztőóra keltette fel, de nem dühösen kirángatva az álmából. Kellemes pillanat volt, egy szép, vidám dal ébresztette.

Mária elejtett pár könnycseppet, majd Bálintra nézett. – Menjünk – mondta Bálint, majd Mária belefonta kezét Bálint karjába és hazafelé mentek.

Otthon rendetlenség volt és kosz. A porszívózáson kívül soha nem takarítottak. Bálint volt az, aki ha feszült volt, kicsit porszívózott. A szőnyegek legalább húsz éve nem voltak kitisztíttatva.
Bálint betrappolt az előszobába, Mária rászólt, hogy ne vigye be a latyakot. De Bálint bevitte, nem érdekelte. Nem kell feltörölni, majd felszárad magától. Főzött magának egy kávét, miközben az esti fényeket vizslatta az ablakon keresztül. Mária rászólt, hogy ne igyon kávét ilyen későn, de Bálintot nem érdekelte, szerette a kávét. Ez volt az egyetlen, ami megnyugtatta. A frissen nyakon öntött instant kávéval a nappaliba sétált, és leült az egyik fotelre. Mária ismét odakurjantott neki, nehogy kiöntse a kávét a szőnyegre, ebből nem lehet kiszedni, ez perzsaszőnyeg, erre vigyázni kell. Bálint bólintott egyet, majd felnyitotta a laptopját, s szép nappalikat, meg fürdőszobákat nézegetett a Pinteresten. Most az irodájában volt, ez olyan tipikus iroda idő. Ilyenkor ne zavarja senki, mert kávézik, és azt nézi, milyen lenne a nappalija. A kávé feléig igyekszik találni egy szép lakást, s arra meginni a maradékot.

A kávé elfogyott, felment a fürdőszobába. Kicsit bezárkózott, lefeküdt volna a padlóra egy keveset, de koszos volt. Egy kád forró fürdő is jól esett volna, de a kád is piszkos volt. Ezt néha kitakarította Bálint: beleöntött egy liter ecetet a kádba, majd leöblítette. De ettől a kád még nem lett tiszta, és ezt ő is érezte. Nyitott egy ablakot, aztán kezet mosott. Pár perc múlva be is csukta, nagyon hideg jött be. Megint kezet mosott. Valami átkattant a fejében, mégis lefeküdt a fürdőszoba padlójára, a kosz már nem érdekelte, csak az, hogy az ajtó biztosan zárva legyen. Egy piros törülközőt terített le, arra feküdt. Közben felállt, és kivett a szekrényből még három piros törülközőt, ezeket kiterítette úgy, hogy az egész padlót lefedje. Visszafeküdt és a fűzfa alá képzelte magát.