A januári Székelyföld Ferenczes István költő, szerkesztő 80. születésnapjára készült, a decemberi Tiszatáj pedig Móra Ferenc tiszteletére, ugyanis 2024-ben volt Móra Ferenc születésének száznegyvenötödik évfordulója.

 

A Tiszatájban jó néhány izgalmas és színes tanulmánnyal emlékezik meg Móra Ferencről és az ő írói teljesítményéről, az életmű stiláris elemeiről, témáiról. Azonban számomra a legkülönlegesebb írás Móra Ferenc – Vészits Andrea: A klímaaktivista című fikciós történet, amelyben Móra Ferenc klímaaktivistaként tér vissza a túlvilágról. A történet Móra Ference egy fához láncolta magát, megakadályozva a hatóságok munkáját, az írás az ezt követő rendőrségi kihallgatását dolgozza fel. Az írót Póling Angelika főtörzsőrmester hallgatja ki, s a vallomástétel során az írói pálya néhány mozzanata mellett ökofilozófiai, panteizmusba hajló gondolatok is kibontakoznak. Az író már a kihallgatás kezdetén időzavart idéz elő mind Póling főtörzsőrmesterben, mind pedig az olvasókban, amikor a Szegedi Naplóban 1903-ban megjelent, visszhang és hatás nélkül maradt cikkét emlegeti, amelyben a Gizella téri fakivágások ellen tiltakozott. Majd elhangzik az írás egyik kulcsmondata, miszerint hiába írunk már új századot, „a problémák nem változtak az elmúlt száz évben […] És a világ sem.”

Ám a világ változatlansága nem az állandóság stabilitásaként rajzolódik ki a történetben, hanem sokkal inkább a bizonytalanság és a problémák elleni, hiábavalónak tűnő küzdelem keltette keserűség konstans jellege jelenti a változatlanságot. Az író a kihallgatás során mindvégig vallja a természettel vállalt közösségét, ahogy azt is, hogy hibának érzi, ha az ember elhidegül, elidegenedik a természettől – ezzel a tendenciával igyekszik szembeszállni. A vallomástételben az is elhangzik – mintegy panaszként –, hogy mindenhez „hozzátapad” a politikoszféra, vagyis az átpolitizált mindennapokat jeleníti meg a fikciós novella Móra Ference. Gondolkodásra és öneszmélésre készteti az őt kihallgató Póling Angelikát, mégpedig a természettel való viszony helyreállításán keresztül. A túlvilágról középkorú író-klímaaktivistaként visszatérő Móra Ferenc nem különösebben didaktikus hangon adott életleckét a kihallgatását végző főtörzsőrmesternek. Ugyanakkor nem csupán a valóság átértékelődése, hanem annak megkérdőjelezése is megtörténik itt, ugyanis Póling főtörzsőrmester – úgy tűnik – néhány pillanatra még azt illetően is elbizonytalanodik, hogy élete valódi-e, vagy talán Móra Ferenc A festő halála című regényéből lépett elő, s ő is fiktív hősként jár-kel abban a valóságtól távolinak tűnő térben, amelybe egy rég elhunyt író is visszatérhetett, a fák lelkeként.

Vészits Andrea – Móra Ferenc dédunokája – írásában remekül megtalálta a különböző korok közötti átfedéseket, a generációk közötti összhangot, ahogy azt a hangot is, amelyen Móra Ferenc mint kortársunk megszólalhat.

 

A Székelyföld januári lapszáma Ferenczes István 80. születésnapját ünnepli. Ebből a gazdag szöveganyagból Mezey Katalin rövid, emlékidéző prózáját és Ferencz Imre versét ajánlom.

Mezey Katalin Húsz centivel a föld fölött című prózája egy régi, pünkösd szombati kirándulást idéz fel, kiemelve azt, hogy milyen erős benyomást tett rá és a csoport többi kirándulójára Ferenczes István, aki „egy igazi székely úr”-ként jelenik meg, akitől azonban távol áll az urizálás, emberközelisége és közvetlensége, amit a búcsú alkalmából rendezett kiránduláson a közös pokrócon üldögélés tökéletesen példáz. Erről a bizonyára sokak számára jelentős emlékről és Ferenczes Istvánról szól Mezey Katalin prózája.

 

Ferencz Imre Ahogy öregszem című versét ugyancsak Ferenczes Istvánnak címezte. Ez a líra az öregedés biztonságérzetét tematizálja, háttérbe szorítva a gyakori, bizonytalansággal és kiszolgáltatottsággal összefüggő konnotációit. A lírai én az öregedésben a vakmerő kalandok hátrahagyását látja meg, azt, hogy az öregkorral eljövő „egyre biztonságosabb” és „egyre veszélytelenebb élet” záloga voltaképpen nem más, mint az, hogy a kalandvágyat felváltja az elővigyázatosság. A sok kockáztatás után talán kell is ez a nyugalmas, biztonságos időszak.