Oldhatatlan kötés

 

Én mondtam Anginak,

hogy ne hagyjuk egyedül az Öcsit,

mert nem lehet egyedül, még ha nincs is teljesen sötét,

mert Öcsi nem tud rendes csomót kötni,

ráadásul a kötél csúszós is,

én meg már annyiszor átdobtam az ágakon,

hogy elfáradt a karom,

és mert Angi inni akart,

hívtuk Öcsit is, hogy jöjjön be, de ő nem akart,

csak azt mondogatta, hogy lökjem meg még egyszer,

megígérte, hogy erősen kapaszkodik is,

de akkor Angi elindult a ház felé,

én meg utána,

pedig tudtam, hogy nem hagyhatom egyedül,

de valamiért Öcsi nem jött, nem is figyelt ránk,

csak állt az ágon és rángatta a vastag kötelet,

hiába mondtam neki, hogy nem is tudja egyedül átdobni az ágon,

a diófa nagyon magas és öreg, jöjjön le inkább,

de hiába kérleltem,

nem hallgatott rám,

csak dobálta a vastag kötelet,

az meg folyton visszazuhant,

nem akadt meg az ágak között,

semmiben sem akadt meg,

visszaesett a nyirkos levelek közé a földre,

Angi pedig inni akart,

ment elöl a hosszú copfjaival,

én meg utána, hogy adjak neki poharat,

az ajtóból még visszanéztem,

Öcsi egy ágon állt,

megint feldobta azt a vacak kötelet,

és megint visszazuhant, mint egy óriási,

szomorú kígyó,

aztán nem láttam, de csak egy pillanatig nem,

amíg a poharat kivettem Anginak, és ő rámmosolygott,

ahogy még sosem,

de abban a pillanatban, ahogy visszarohantam az ajtóhoz,

megláttam a kötelet a fán,

hogy most megakadt az ágakban,

és a fa a kert végében, egész hátul áll,

Öcsi nem hallotta, hogy kiabálok,

hogy ne kösse a derekára,

meg, hogy hagyja abba, jöjjön le a fáról,

nem figyelt rám, pedig akkor már futottam,

Angi is futott mellettem a hosszú copfjával,

és ő is kiabált,

de Öcsi egyre feljebb kapaszkodott az ágakon,

a kötél meg lecsúszott a derekáról

és akkor áttette a nyakára,

mert, Öcsi nem tud igazi csomót kötni,

csak olyat, ami magától kioldódik,

aztán mikor odaértünk,

már nem tehettünk semmit,

mert Öcsi ott lógott a fán,

mint egy kitárt karú angyal,

akinek épp most sikerült egy rendes csomót kötnie.

 

 

Mit csinál a türelmem, mikor senki sem látja

 

A türelmem olyan, mint a tenger, látszatra senki nem tudja, hol kezdődik és hol ér véget

a türelmem azon gondolkodik, hogy a vörösbor adagját emelni vagy csökkenteni kell e a hatékonysága érdekében

a türelmem hajnalban ébred, álmosan tapogat az éjjeliszekrényen hagyott szemüvege után, pedig mindig ugyanoda teszi

a türelmem kiflit vesz reggel a pékségben, elvitelre kéri, de ott helyben be is falja

a türelmem a haját tépve örjöng, mikor tizenkettedjére mondja el az ügyfélazonosítóját a telefonba és mégse tudják őt beazonosítani

a türelmem nem szeret sorban állni, előre tolakszik és amikor a pénztárnál az irányítószámát kérdezik, sosem a sajátját diktálja, ő egyéniség, nem pedig statisztika

a türelmem a parlament falára fújja éjszaka színes festékkel, hogy le a kormánnyal! aztán megnézi magát a híradóban

a türelmem behúz egy akkorát, mint Fülig Jimmy annak, aki az utcán a telefonját bámulva nekimegy

a türelmem szorongva olvassa a híreket, azt hiszi nem neki való ez a világ

a türelmem megnyomja a lift hívógombját, mégis inkább gyalog rohan fel

a türelmem feltartott középső ujjal válaszol a főnökének és ma sem marad benn tovább

a türelmem fagyasztott pizzát eszik, aztán vasvillával kupacba hányja a vasalatlan ruhákat és felmászik a tetejére Rejtő Jenőt olvasni

a türelmem felemás zokniban jár, szerinte ez szolidáris és önkifejező is

a türelmem átírja a határidőnaplójában a napokat, csak péntek, szombat és vasárnap marad

a türelmem nem tesz vissza megkezdett csokoládét a fiókba, ez elvi kérdés

a türelmem egy vesztes teniszmeccs utolsó szervájával homlokon találja az ellenfelét és csal a kártyajátékokban, pedig csak kettőt ismer

a türelmem vállrándítással felel az értelmetlen kérdésekre és önfejlesztő tréningre jár

a türelmem légiutas kisérőnek érzi magát

a türelmem azon gondolkozik, hogy van e értelme a létezésének és hogy van e türelem első látásra

a türelmem értelemmé szeretne vátozni, akkor is, ha a kormány nem támogatja a műtétet

a türelmem azon gondolkodik, hogy beszáll az olajszőkítésbe, de erről hamar letesz, inkább tovább görget a hírfolyamban

a türelmem vasárnap este kilenckor fejére húzza a parlamenti festéshez használt álca harisnyáját, beugrik egy írószerbe és szerez 8 B-s ceruzát holnapra az iskolába

a türelmem sündisznónak érzi magát, nyilas aszcendenssel

a türelmem szorong a jövő miatt, bepakolja a bőröndjét és ismeretlen helyre távozik, még mielőtt megérkezik a gázszámlája.