Oldhatatlan kötés
Én mondtam Anginak,
hogy ne hagyjuk egyedül az Öcsit,
mert nem lehet egyedül, még ha nincs is teljesen sötét,
mert Öcsi nem tud rendes csomót kötni,
ráadásul a kötél csúszós is,
én meg már annyiszor átdobtam az ágakon,
hogy elfáradt a karom,
és mert Angi inni akart,
hívtuk Öcsit is, hogy jöjjön be, de ő nem akart,
csak azt mondogatta, hogy lökjem meg még egyszer,
megígérte, hogy erősen kapaszkodik is,
de akkor Angi elindult a ház felé,
én meg utána,
pedig tudtam, hogy nem hagyhatom egyedül,
de valamiért Öcsi nem jött, nem is figyelt ránk,
csak állt az ágon és rángatta a vastag kötelet,
hiába mondtam neki, hogy nem is tudja egyedül átdobni az ágon,
a diófa nagyon magas és öreg, jöjjön le inkább,
de hiába kérleltem,
nem hallgatott rám,
csak dobálta a vastag kötelet,
az meg folyton visszazuhant,
nem akadt meg az ágak között,
semmiben sem akadt meg,
visszaesett a nyirkos levelek közé a földre,
Angi pedig inni akart,
ment elöl a hosszú copfjaival,
én meg utána, hogy adjak neki poharat,
az ajtóból még visszanéztem,
Öcsi egy ágon állt,
megint feldobta azt a vacak kötelet,
és megint visszazuhant, mint egy óriási,
szomorú kígyó,
aztán nem láttam, de csak egy pillanatig nem,
amíg a poharat kivettem Anginak, és ő rámmosolygott,
ahogy még sosem,
de abban a pillanatban, ahogy visszarohantam az ajtóhoz,
megláttam a kötelet a fán,
hogy most megakadt az ágakban,
és a fa a kert végében, egész hátul áll,
Öcsi nem hallotta, hogy kiabálok,
hogy ne kösse a derekára,
meg, hogy hagyja abba, jöjjön le a fáról,
nem figyelt rám, pedig akkor már futottam,
Angi is futott mellettem a hosszú copfjával,
és ő is kiabált,
de Öcsi egyre feljebb kapaszkodott az ágakon,
a kötél meg lecsúszott a derekáról
és akkor áttette a nyakára,
mert, Öcsi nem tud igazi csomót kötni,
csak olyat, ami magától kioldódik,
aztán mikor odaértünk,
már nem tehettünk semmit,
mert Öcsi ott lógott a fán,
mint egy kitárt karú angyal,
akinek épp most sikerült egy rendes csomót kötnie.
Mit csinál a türelmem, mikor senki sem látja
A türelmem olyan, mint a tenger, látszatra senki nem tudja, hol kezdődik és hol ér véget
a türelmem azon gondolkodik, hogy a vörösbor adagját emelni vagy csökkenteni kell e a hatékonysága érdekében
a türelmem hajnalban ébred, álmosan tapogat az éjjeliszekrényen hagyott szemüvege után, pedig mindig ugyanoda teszi
a türelmem kiflit vesz reggel a pékségben, elvitelre kéri, de ott helyben be is falja
a türelmem a haját tépve örjöng, mikor tizenkettedjére mondja el az ügyfélazonosítóját a telefonba és mégse tudják őt beazonosítani
a türelmem nem szeret sorban állni, előre tolakszik és amikor a pénztárnál az irányítószámát kérdezik, sosem a sajátját diktálja, ő egyéniség, nem pedig statisztika
a türelmem a parlament falára fújja éjszaka színes festékkel, hogy le a kormánnyal! aztán megnézi magát a híradóban
a türelmem behúz egy akkorát, mint Fülig Jimmy annak, aki az utcán a telefonját bámulva nekimegy
a türelmem szorongva olvassa a híreket, azt hiszi nem neki való ez a világ
a türelmem megnyomja a lift hívógombját, mégis inkább gyalog rohan fel
a türelmem feltartott középső ujjal válaszol a főnökének és ma sem marad benn tovább
a türelmem fagyasztott pizzát eszik, aztán vasvillával kupacba hányja a vasalatlan ruhákat és felmászik a tetejére Rejtő Jenőt olvasni
a türelmem felemás zokniban jár, szerinte ez szolidáris és önkifejező is
a türelmem átírja a határidőnaplójában a napokat, csak péntek, szombat és vasárnap marad
a türelmem nem tesz vissza megkezdett csokoládét a fiókba, ez elvi kérdés
a türelmem egy vesztes teniszmeccs utolsó szervájával homlokon találja az ellenfelét és csal a kártyajátékokban, pedig csak kettőt ismer
a türelmem vállrándítással felel az értelmetlen kérdésekre és önfejlesztő tréningre jár
a türelmem légiutas kisérőnek érzi magát
a türelmem azon gondolkozik, hogy van e értelme a létezésének és hogy van e türelem első látásra
a türelmem értelemmé szeretne vátozni, akkor is, ha a kormány nem támogatja a műtétet
a türelmem azon gondolkodik, hogy beszáll az olajszőkítésbe, de erről hamar letesz, inkább tovább görget a hírfolyamban
a türelmem vasárnap este kilenckor fejére húzza a parlamenti festéshez használt álca harisnyáját, beugrik egy írószerbe és szerez 8 B-s ceruzát holnapra az iskolába
a türelmem sündisznónak érzi magát, nyilas aszcendenssel
a türelmem szorong a jövő miatt, bepakolja a bőröndjét és ismeretlen helyre távozik, még mielőtt megérkezik a gázszámlája.