A feng shui iskolapéldája volt, ahogy azt a tanyát kialakították. A zsúpfedeles, hobbit-ablakos passzívház a tőle északnyugatra emelkedő cukorsüveg-hegynek vetette a hátát. Délkeletre tekintő, félkör alakú tornácát középről kétfelé csökkenő méretű boltívek sora tagolta, ezért a távolból úgy festett, mint egy nyíltan, összes egészséges fogát kivillantva nevető száj. Egy barátságos alaptermészetű, ám nagy erejű mitológiai óriásállat szája, ami a jóindulatú látogató elé hívogatón ölti ki brokátszőnyeg nyelvét, de azt, akinek szándékai nem tiszták, kőagyaraival roppantja ketté.
A cukorsüveg nyugati lábánál bő forrás eredt. Nyári ég tisztaságú, mégis gleccserhideg vize patkó alakban folyta körül a lankás rétecskét, melyen a mitikus lény hasalt. Kinyújtott jobb mancsában fazekasműhely és nyárikonyha, baljában a háziállatok otthonául és terménytárolóként szolgáló pajta kapott helyet. A rét füvét három szabadon sétálgató, felhő göndörségű bárány, és egy csapatnyi szelíd vadlúd legelte egyenletesre. A pajta kakukkfű-illatú szénapadlásához vezető létra alsó fokain csirkék, a felsőkön galambok pihentek meg egy-egy röpke napfürdőre. A közeli folyóból a patakba felúszó flitteres halak közé kacsák csobbantak, mint vízmosta kövek. A seregletre vigyázó szürke puli hátába az ember csak azért nem képzelt felmosónyelet, mert vigyori lihegése a ház-lény kisebb testvéréhez, vagy kölykéhez tette hasonlatossá a kutyát.
A halkan lélegző épület léte összefonódott a tágra nyílt ablakszemei előtt szakadatlanul zsizsgő, fodrozódó életekkel. Rezgéseik a faragott indák borította tömörfa ajtón át is behatoltak volna a rönkbútorokkal berendezett előtérbe, ám a bejáratot többnyire nyitva tartották a kuporgó állatokat formázó tuskózsámolyok, amelyek ajtótámaszként is kiváló szolgálatot tettek.
A ház változó számú macskái, mint üzenethordozó szellemek, áramlottak a nappali kandallója, a konyha búbos kemencéje és a hálószobákat a falakon átnőve összekötő cserépkályha által bezárt Bermuda-háromszög csúcsai között. A kandalló színes, a kemence aromás, és a cserépkályha selymes melegétől túltelítődve bármikor elnyúlhattak a gyöngykaviccsal és apró nemezlabdacsokkal telt, színes bőrökből összerótt zsákfoteleken. Ezek mintha mindig máshol bukkantak volna fel: hol ebben, hol abban a zugban, átjáróban, ablakmélyedésben leguggolva hívogattak szundikálásra, töprengésre.
Ebben a házban semmi sem maradt nyugton, és semmi sem állt egyenesen, még a könyvespolcok sem. Azok kerekeken guruló, alpesi tetőre hajazó könyvállványok voltak, és a ház lakói, valamint a látogatók is belátásuk szerint tolhatták oda őket, ahol éppen olvasni akartak. Akár még a nagyobbik fürdőszobába is, ahol öblös, kétszemélyes öntöttvas kád mélyesztette oroszlánlábainak húsz karmát az antik téglákkal kirakott padozatba. A kisebbik, bambusz-lambériás fürdőkamrában csak egy magazinokkal, folyóiratokkal rakott, sárgaréz zsúrkocsi fért el a magas falú, ovális tölgyfadézsa mellett, ami ülőfürdőre és zuhanyozásra egyaránt alkalmas volt. A dézsával átellenes sarokban nyitott fürdőkályha állt, amivel szaunává lehetett felfűteni a helyiséget. Persze kizárólag az újságok kimenekítése után, hacsak nem papírmasé készítése volt a cél.
Még ez utóbbi is megeshetett, hiszen a ház változékony áramköreiben keresztül-kasul cirkulált a korlátokat nem ismerő alkotóerő. Legsűrűbbre persze a lábbal hajtható fazekaskorong és az égetőkemence polcokkal, munkapadokkal tagolt környezetében csomósodott, de az is bármikor előfordulhatott, hogy a hurkává sodort perectészta képkeretté, vagy tükör rámájává nemesült, a rózsacsokor lehulló szirma süteménybe, salátába, a levendulapárna tölteléke pedig párálló teába került.
A ház polcain és párkányain mindenütt kerámia kisplasztikák és edények sorakoztak. Egy-egy típusuk több példányban is felbukkant, de két teljesen egyformát nem lehetett találni közöttük. Színben, díszítésben, valami apró részletben mindegyik egyedi volt, csakúgy, mint a falakra felkúszó mázas vagy terrakotta domborművek és mozaikok. Ha egyik-másik eltűnt, csakhamar új alkotás foglalta el helyét, de a régebbi darabok néha arrébb is vándoroltak, élve önálló, ám a ház többi porcikájához szervesen kapcsolódó életüket.
Ha életre kelt a ház hegyoldalba hatoló titkos csápja is, melyet egy pincefolyosó alkotott, és vérét ontották a benne sorakozó hordók és palackok valamelyikének, ha a tölcséres gramofonra felkerült egy bakelitlemez, vagy a nappali faláról leakasztottak és megszólaltattak néhány hangszert, vagy ha az odú-szerű, legkisebb, legkuckósabb hálószobában megelevenedett a jin és jang egyesülésének legősibb misztériuma, a tanya miniatűr univerzuma forogni kezdett, mint egy végtelen számú rétegből és részecskéből felépülő galaxis.
Mindebből látható, hogy az a tanya maga volt a földi paradicsom. Azaz Földi Paradicsom, sőt FÖLDI PARADICSOM, így, csupa-csupa nagybetűvel. Legalábbis ez állt cirádás, szivárványszínű mázas cseréptáblán a patakon átívelő fahíd kapuja fölött. Csak szerényen, hiszen ott egy mester, valamint tanítványa, egy őstehetség keramikusművész lakott és dolgozott.
A csodás tanítvány alanyi jogon még sokkalta többet is megérdemelt volna annál, hogy ott lakjon és dolgozzon. Ezen még az sem változtatott, hogy elszerette a Mestert az ő igazi Margaritájától, tanyástul, műhelyestül, földi paradicsomostul.
Én, Margarita egyáltalán nem haragudtam egyikükre sem, sőt. Megajándékoztam őket a műveimmel, egy egész rekeszre való, autentikus miska-kancsókba oltott, nagy hatású csőbombával.
֍
Mégis van valami jó abban, hogy ezen a héten a takarítókhoz osztottak be. Ha ez az agyturkász, aki a dutyi-rehab istenének hiszi magát, tényleg belelátna a fejembe, most büszke lehetne rám egy kicsit, hiszen észrevettem a jót a rosszban. Vagyis egy fenét énrám lenne büszke! Saját magára, amiért ezt elérte nálam. Az öntelt balfácán! Sose fog rájönni, miért vállaltam el, hogy lekapcsolom és kinyitom a kemencét a női börtön legújabb szerzeményében, a kerámiaműhelyben, ha már ott is nekem kell felnyalnom hajnalban a padlót.
Ó, jaj! Szegény csoporttársaknak még a művészetterápia is túl traumatikus lesz ma! Úgy látszik, egyikük nem gyúrta meg elég alaposan az agyagot… A benne maradt légbuborék a forró kemencében hogy, hogy nem, kitágult, és pukk, felrobbantotta a drágalátos szobrocskáját! De ez még hagyján, a repeszek a többiek csecsebecséit is összetörték! Ebből mindenki számára eszkábálhatsz valami építő jellegű pozitívumot, agyturkászkám…
