Madeira legmagasabb csúcsát a repülőgép ablakából láttam, vaskos felhőpaplan fölé emelkedett. Miatta jöttem. Ő ott, én itt, néhány nap és én is ott, de dugába dőlt a nagy találkozás.  A sziget belsejében pusztító erdőtüzek elzárták a hozzá vezető utat. Akkor láttam először és utoljára.

 

Megkezdtük az ereszkedést, belesüppedtünk a sűrű felhőtakaróba. A légiutaskísérő perlekedett a táskáját ölében tartó utassal: Funchal a világ ötödik legnehezebb leszállópályája, sikertelen landolás, a csomag felrepül, veszélyezteti saját és útitársai testi épségét, a nő kelletlenül az ülés alá tette.  A hátam mögött egy férfi párját nyugtatgatta, ezen a vonalon a pilóták külön jogosítvánnyal landolhatnak, egyébként a kapitány vadászpilóta, kizárt a baj.  A turbulencia erősödik, a gép imbolyog, remélem, tényleg vadászpilóta, és nem lesz megszakított megközelítés vagy átstartolás. Zökkenőmentes a földet érés, vastaps, aznap mindössze három gép szállt le a szuper erős széllökések mellett, a többi ment Tenerifére vagy Porto Santóba.

 

884.jpg

 Fotó: Kákonyi Lucia

Ó, jaj! Ha idejössz, ezzel is számolnod kell.

 

Itt minden Cristiano Ronaldóról szól. Róla nevezték el a repteret, és leszállás után azonnal a mellszobrába botlok. Ez a második változat. Az elsőt a Ronaldo család nem szerette, a művész újra tervezte, és a mosolygós, kissé groteszk eredetit lecserélte erre az unalmasra.

 

A sziget leghíresebb szülöttének monumentális bronzszobra Funchal kikötőjében áll. Az idezarándokló rajongók három helyen is ragyogó fényesre simogatták a bronzot. A két keze, és a ...

 

879.jpg

Fotó: Hadarics Ágnes

 

A CR7 múzeumot kihagytam. Megelégedtem nagynénjének ponchabárjával Câmara de Lobosban, ami szintén gazdag CR7 relikviákban. Itt a poncha mellett megbámultam a sportoló gyerekkori fotóit és Nikitát is megkóstoltam, ananászfagylalt sörrel. Nem az én ízvilágom.

 

886.jpg

 Fotó: Reitinger Péter

 

Câmara de Lobos halászfalu Winston Churchill látogatásairól is híres. Az egykori brit miniszterelnök orvosa gyógymódnak ajánlotta Madeirát a szmogos London ellenében, Churchill hidroplánnal érkezett 1950 januárjában, Funchalban a Reid's Hotelban szállt meg, és minden szabad percében Lobos öblében festett.

 

887.jpg

Fotó: Kákonyi Lucia

 

A fővárosban,  Funchalban, megnéztük a színes ajtókat a főutcán, a 2010-es  földomlás után a művészek festményeikkel próbáltak életerőt lehelni a városba, láttunk templomokat, majd kabinos felvonó vitt fel Montéba, IV. Károly, utolsó magyar király síremlékéhez a Miasszonyunk templomában, akit a második királypuccs (1921) után száműztek a portugál szigetre, a Reid's-ben szállt meg, és népszerű volt a helyi lakosok körében, állítólag az őt felügyelő rendőrök alacsony fizetését kiegészítette egy kis apanázzsal. Végül Zita királynéval és öt gyermekükkel a város felett magasodó hegyre költözött a kíváncsi szemek elől, ahol 1922. április elsején tüdőgyulladásban meghalt. Harmincnégy éves volt. Holttestét nem szállították haza Bécsbe, a családi temetkezési helyre.

 

883.jpg

Fotó: Kákonyi Lucia

 

Montéban, a Trópusi Kertben megismerhettük a sziget történetét, különleges növényzetét, itt az otthoni szobanövényeink vadon nőnek és virágoznak. A hely különlegessége a vesszőből font szánkó, a tobogán, és ha szereted a kihívásokat, csússz le két markos legény kíséretében a fényesre koptatott aszfalton Montéból Livramentóba, két kilométer, harminc kilométer per órás sebességgel, de számolj azzal, hogy a tízperces élmény után vagy visszagyalogolsz a hegyre, vagy tovább sétálsz Funchalba, de persze hívhatsz taxit is.

 

885.jpg

Fotó: Desits Andrea és Szili Valéria

 

A legmagasabb csúcsra ugyan nem jutottunk fel, de volt gyaloglás bőven.

 

Bejártuk Szent Lőrinc félsziget sivatagi tájait, fotóztuk a mesébe illő sziklaformációit, a vulkanikus kőzet színes világát, felmásztunk a legkeletibb pontjáig, izzasztó volt a felkapaszkodás. Kopár, kihalt vidék viharos széllökésekkel. Repülő sapkák és kalapok. Túratársam visít. Fekete baseballsapkája két méterre alattunk, indulna érte, szellő jön, felkapja, és jó néhány méterre landol a mélyben több fejfedő társaságában. Visszafelé jövet a drótkötélkorlátra akasztva megtaláljuk. Egy jótündér felhozta az elveszett fejfedőket.

 

882.jpg

 Fotó: Hadarics Ágnes

 

Következő túránk alkalmával másik arcát ismerjük meg Madeirának. A sziget északi oldalán a tizenkét kilométeres Larano sétánkon szitált az eső, köd és pára ülte meg a tájat.  A túra könnyűnek ígérkezett, mindössze négyszáz méter szintet ígértek, de azt a városból kifelé, aszfaltúton az első kilométer alatt. A kezdeti tikkadás után az első kilátóponttól jött a látvány, a hegyoldal sziklafalába vágott ösvényen haladtunk, alattunk az Atlanti óceán. Egykoron a helyi kereskedők ezen az úton jutottak el Porto da Cruzból Machicóba vagy vissza, hogy elcseréljék portékáikat. Ma a kirándulók kedvenc útvonala, látványos és könnyű óceánparti séta, de be kell vallanom, a második fele unalmas, több kilométeres gyaloglás egy levada mellett.

 

A Caldeirão Verde túránk már izgalmasabb volt, de nem a szintek jelentették a kihívást, hanem az embertömeg. A legtöbb turistaút a tűzvész miatt megközelíthetetlen lett, így az egyetlen járható ösvény a Caldeirão Verde vízeséshez egy keskeny levada volt. A levadák vízszállító rendszerek a sziget csapadékosabb nyugati, észak-nyugati részéről a szárazabb dél-keletibe.  A karbantartók szervizútján haladtunk, csúszós és alacsony alagutakon keltünk át, szűk, sokszor kitett ösvényeken araszoltunk és kerülgettük egymást, a csatornán átlépve a sziklafalon támaszkodva húzódtunk félre, hogy utat adjunk a szembejövőknek. Nem mindig sikerült. A két kicsi kecske élményt megtapasztaltuk.

 

880.jpg

  Fotó: Hadarics Ágnes

 

Két kicsi kecske szembe sietve máris a pallón jár,
De csak középig ér, mert sajnos szűk a tér,
S két kicsi kecske, nagy fenekedve állanak szemben már,
Itt egymás mellett két gida el nem fér.

 

Két hosszú és két rövid alagút után érkeztünk meg sárosan, volt, aki vizesen a száz méter magas vízeséshez.

 

A túrák mellett óceánoztunk is. Jártunk fekete homokos strandon, hallgattuk a szürkeköves partok morajlását, és nem szerettük a sárga homokost, mert az csalás, a Szaharából importálták. A legizgalmasabb a kráterfürdőzés volt a természetes, óceáni lávamedencékben. A hullámok emberfeletti erővel jönnek, löknek, majd szívnak befelé, kihívás talpon maradni. Halak, rákok karnyújtásnyira, természetes óceánvíz, élvezetes vízalatti világ, de bármelyik pillanatban érkezhet egy kiszámíthatatlan erő, és magával ragad. Komoly vízimentő szolgálat figyeli a partot. Ha kedved kerekedik, eljátszhatsz egy Baywatch jelenetet is. Hát rajta, nekem bejött.

 

888.jpg

 Fotó: Kákonyi Lucia

 

Délután érkeztünk, a pénztárnál figyelmeztettek, aznap különösen erős dagály várható, számoljunk azzal, hogy lezárják a medencéket, veszélyesek. Én mentem, gyorsan, nincs sok idő, kiválasztottam a legbékésebb krátert, és belevetettem magam. Ringatóztam, élveztem az óceán játékát, majd egyszer jött egy erős hullám, majdnem felkent a sziklafalra, ellenében úsztam, az óceán felé, de akkor meg szívott, megfordultam, és odaúsztam a hozzám legközelebb eső sziklafalhoz, hegymászás során megtanultam, a legkisebb kiálló kavics is életmentő lehet, megkapaszkodtam, az ujjperceim elfehéredtek, sodort volna a víz, hol a sziklafal felé, hol meg az óceánba vitt volna, de én tartottam magam valami mini sziklakiszögellésen, épp a  felkapaszkodás lehetőségét latolgattam, amikor egy erős férfikéz lefejtette a kezem a szikláról, és egy mozdulattal kirántott. Are you ok? – kérdezte kedvesen. Túratásasim a parton hahotáztak. Én lettem Ms Baywatch.

 

Lucia ötös toplistája

  • Câmara de Lobos
  • Funchal reptere
  • Kráterfürdőzés
  • Monte
  • Szt. Lőrinc félsziget

Amit láttunk még:

  • Eira do Serrado kilátó az Apácák völgyére (Curral das Freias település)
  • Cabo Girao kilátó
  • Porto Moniz (útközben Sao Vincente és Seixal települések)
  • Miradouro do Véu da Noiva
  • Madeira nádfedeles házai Santosban

Ami hiányzott:

  • Pico Ruivo és Pico Arieiro
  • Mesebeli babérerdők

 

Témába vág

  1. Madeira első repterét 1964-ben adták át, többször átépítették. A mostani kifutópálya 2800 méter hosszú, egyáltalán nem rövid.  Az Atlanti-óceán közepén gyorsan változó időjárási viszonyok okozzák a problémát. Az eredeti szárazföldi pályát a tenger felett ezer méteres híddal meghosszabbították, hetven-nyolcvan méteres betonoszlopok tartják az építményt a tenger felett. A korrózió elkerülésére feltöltötték a területet, a kifutó alatt gyorsforgalmi út, parkoló, gokart- és sportpályák, valamint bulihelyszínek találhatók. A konstrukció 2004-ben elnyerte az építészeti Oscar díjat, a IABSE Kiemelkedő Szerkezetek Díját. (International Association for Bridge and Structural Engineering)
  2. IV. Károly és Churchill érkezésekor még nem épült meg Madeira reptere, így az utolsó magyar király a HMS Cardiff brit könnyűcirkáló fedélzetén érkezett, Chuchill meg Aquila Airways hidroplánjával.
  3. Ha többet szeretnél megtudni IV. Károly madeirai tartózkodásáról, akkor a Rubicon online oldalán olvashatsz róla.
  4. Ha kedvet kapnál a túrához, a Wanderwell utazási iroda honlapján megtalálod a részleteket.