Íme egy rövid részlet:
"A szerelem metafizikája: „Ima a gyönyör, a gyönyör ima.” 1945-ben a háború, katonasága, az ostrom ideje, majd az igazolás nehézségei a kétségbeesés elkeseredését szakasztották a költőre. A második világháború végén írók, művészek Európa-szerte el kellett számoljanak az elmúlt évek állásfoglalásaival. Tetteivel, szavaival. Szabó Lőrinc barátainak jó része megelőzően a veszélyeztetettek közé tartozott. De kik körében mondhatja ki hangosan belső kételyeit és reménykedéseit valaki, ha nem legbelsőbb barátai között. A szavak elhangzottak, nem egy szavát meghallói áthangolták önmagukban, megszakították barátságukat. Amikor a megszállások idején a mentés tetteire került sor, legtöbbje nem is tudott a költő mentőakcióiról. Amikorra tisztázódhatott volna a keserű-fájdalmas múlt idő, máris szinte együtt szenvedte a fordulat éve után a szerzői kirekesztettséget elszakadt barátai jó részével. Hiszen ismételt politikai követelmény változások következtében már éppen „csak” saját – igazolása idején még mellette szóló – poétikájához való ragaszkodása zárta ki új alkotások publikálásából."
