...utolér és találkozom az életemmel, melyben magam
sem lelem, nemhogy a helyem — mint aki hirtelen kiradírozódott sokak
térképéről. vagy eleve: ott sem volt. egy harang épp hogy kondul, ez nem
csupán poszt-prešporek depresszió, nem remeg bele semmi, már csak néz
beszédem. markáns égésszag üldöz, tehetetlenségem pontos kísérője. semmi
evickélés, se kapálózás, csupán pillantról pillanatra sodródunk, a „jövő”
mindössze a múlt húgyfoltos árnyéka a jelenen. lehetetlen visszamenni.
„otthon”, budapest: itt vagyok büdös. azért, amit mondok. és azért, amit nem.