J.C. - H.G. 2023.

Talán, ha ebben a korban élek, történetünk sem úgy érne véget,
nem követnénk el olyan sok hibát; bár ez egy rohanó, instant világ,
tényleg sokkal gyorsabb lett minden, a távolság elférne zsebeimben,
csak előkapom, és mobilommal a kedves elérhető azonnal,
elég, ha írsz neki egy sms-t, és arra rögtön mérget is vehetsz,
hogy az üzenet biztos célba ért, nem kell dajkát küldened válaszért;
ráadásul van rajta szundi mód (ki is figyelne már pacsirtaszót?);
az élet itt sokkal szabadabb, mert már minden helyzetre akad app,
és függetlenek lettek a lányok; itt én dönthetném el, kivel járok,
elillanna az ősi gyűlölet, hisz pusztán egy név semmit sem jelent,
s talán mindkettőnk halála helyett, mégis választhatnánk az életet.

Azt hiszem, én nyugodtan mondhatom, hiszen nekem félig az otthonom
ez a varázstalan, mugli világ, ahol, hidd el, szomjazzák a csodát,
keresik, de nem találják meg mégse, a szemmel láthatót sem veszik észre,
és seprű helyett autóval járnak, már csak kulcsokkal nyílnak a zárak,
hiába mondják, alohomora, ne is számíts táruló ajtóra,
mert nincs hozzá sem hit, sem jó pálca, s a nagy szabadság csupán egy álca;
elfeledték, mi az igaz érték, hogy azt ne csupán aranyban mérjék,
hogy néhány igaz, hűséges barát többet érhet, mint akárhány karát,
mert értük lesz érdemes küzdened, még akkor is, ha halálod leled,
s ott az erő az összefogásban; mert ahol csak széthúzás van,
elég, ha csak kimondod a nevet, és újra testet ölt a gyűlölet.