A Tiszatáj legfrissebb számából Jász Attila Amikor a hely című költeményét ajánljuk olvasóink figyelmébe. A hat kisebb részből álló költemény olyan helyekre kalauzol el, ahol, akár egy utazáskor, mintha nem lennénk teljesen jelen, csak mintegy "ideiglenesen". Hogy a helyélményből mi "marad meg" bennünk, az pedig saját logikát követ: "látszólag teljesen lényegtelen tájemlékek / elmosódott részleteiből egy-egy pillanatmozaik".
A teljes vers Olvasóterem rovatunkban olvasható, itt most a hat rész egyikét emeljük ki, mely atmoszférikus ereje által akár önálló költeményként is megállná a helyét.
a kislány minden este a kis falusi
iskola előtt biciklizik, onnan tudni,
hogy este van,
néha kivilágítatlanul hajt át a zebrán
a sötétben, ő hozza el az éjszakát,
addig teker föl‐le míg az le nem száll,
és sötét nem lesz teljesen,
míg el nem alszol végre a fáradtságtól
szemhéjad mögött a bicikliző kislány
képével
