Hogyan és milyen céllal jött létre A Vörös Postakocsi című folyóirat? Kik voltak az alapítók? Mi jellemezte az első lapszámokat?

 

Kulin Borbála: A Vörös Postakocsi folyóirat idén lett „nagykorú”, 18 éve, 2007-ben alapította Nyíregyházán Onder Csaba és Pethő József.  Volt egy hiátus, vagy mai, divatosabb, biológiából kölcsönzött szóval niche, amelynek betöltésére hivatott: nem volt a megyének olyan, az élő és virágzó, a nyíregyházi és megyei kortárs írók-költők fórumaként szolgáló lapja, mely országos figyelemre tarthatott volna igényt. A Vörös Postakocsi megalakulásával egy olyan izgalmas, negyedévente jelentkező periodika született meg, amely egyszerre mutatta meg az akkori nyíregyházi és vonzáskörzetéhez tartozó fiatal alkotói közösség érdeklődési irányait, reflektált a város és a megyei kulturális-közéleti történéseire, és e a sajátos regionális színeivel csatlakozott a magyarországi kortárs folyóirat-kultúra sodrához.

Azóta nagyon sok minden megváltozott a folyóirat életében. 2014-ben meghalt Borbély Szilárd, aki akkor már évek óta a lap szépirodalmi szerkesztője volt. A financiális okokból amúgy is hányattatott sorsú lap szerkesztősége (a gazdasági válság miatt megszűnő támogatások miatt kényszerűségből már csak online működött ekkor a folyóirat) visszavonult. Ennek a szerkesztőségnek az utolsó közös döntése volt, hogy Szilárd helyére Lacit (Kürti Lászlót) kérjük fel, aki el is vállalta a versrovat szerkesztését. Ám tulajdonképpen, mire elfoglalta a helyét a szerkesztőségben, addigra rajtam kívül nem maradt senki a csapatban. Kaptunk tehát ketten egy slusszkulcsot egy leállósávra húzódott, szervizelést igénylő kocsihoz. Tanakodtunk, hogy megpróbáljuk-e így folytatni. Megpróbáltuk. A folytatás azonban nem jelenthette azt, hogy ugyanazon a vágányon haladunk tovább.

Most milyen periódusokban és hogyan jelenik meg a folyóirat?


KB: Az állandó online jelenlét mellett évente változó sikerrel pályáztunk print lapszámokra. Volt év, mikor három, volt, mikor kettő, vagy csak egy Best of lapszám megjelentetése sikerült. Mindenesetre meghoztuk a döntést, hogy a print megjelenés az elsődleges, az online oldalunk utólag közli a nyomtatásban megjelent szövegeket.

Milyen sajátosságai vannak az online lapszerkesztésnek?

KB: Épp nemrégiben figyelmeztetett rá egy kedves barátom, a lap egyik állandó szerzője, hogy fogadjuk el: ami nincs online, az tulajdonképpen nem létezik. Ez a felismerés akár arra a következtetésre is vezethetne, hogy a nyomtatott megjelenés felett eljárt az idő. Látjuk is, hogy az online közölt szövegek sokkal több olvasóhoz jutnak el. Mégis, szerkesztőként az a tapasztalatunk, hogy igény van a nyomatott verzióra, sőt, valamiféleképp a minőség egyik biztosítéka sok szerző számára. Ugyanakkor szerettem, mikor – igaz, kényszerűségből – olyan konstrukcióban dolgoztunk, hogy az online megjelenés volt az elsődleges, és abból adtunk ki egy válogatást az év végén. De egy ilyen konstrukciónak sajnos nem kedvez a támogatási rendszer.

 

A szépíráson kívül van külön rovata a kritikának, az esszének, a beszélgetéseknek. Itt milyen témák állnak a középpontban?

 

Kürti László: Még a postakocsis időszak előtt elkezdtem egy beszélgetéssorozatot, a Költők egymás közt - szériát, amely alkalmat teremtett arra, hogy Nyíregyházára, Mátészalkára, Vásárosnaményba elhívjak számunkra fontos kortárs költőket író-olvasó találkozóra, illetve rendhagyó irodalomórákra. Ha sikerült ezeket a beszélgetéseket tető alá hozni egy-egy lapszámbemutatóval együtt, az mindig nagyon izgalmas estet hozott, de ettől függetlenül is kerültek be ezekből a beszélgetésekből a Postakocsiba. Emellett természetes, hogy recenziók, kritikák is beszámolnak a kortárs irodalom friss köteteinek néhány figyelemreméltó teljesítményéről.

A címválasztásból kitetszik a kötődés Krúdy Gyulához, amit a nyíregyházi alapítási helyszín szinte magától értetődővé tesz. De miért fontos egy irodalmi lapnál a helyi kötődés?

 

 

KB: Ez adhatja a külön ízt. A mi esetünkben azonban nem problémátlan a kötődés, hiszen úgy alakult, hogy mind a ketten elkerültünk Nyíregyházáról, a megyéből is, nincsen már magától értődően élő kapcsolatunk a város kulturális életével.

KL: Ennek ellenére továbbra is fontosak a gyökerek, a nyíregyházi jelenlét, lapszámbemutatók is a megyében, ahogyan az igény is megmaradt a Postakocsira, bármennyire is szélesebb merítésből hozunk szerzőket, átfogóbb képet mutatva a jelenlegi kortárs irodalomról.

Vannak-e még tematikus lapszámok, hogyan készül a lap?

 

KL: Egy korábbi folyóiratban, a Partiumban szerveztem több tematikus lapszámot, sőt A Vörös Postakocsinál is voltak tematikus blokkok, nyilván van, ami ezt erősen motiválhatná a későbbiekben is. Az elmúlt időkben tállyai táborok, amelyeket tehetséggondozás céljából szerveztünk néhány éven át, hiszen hamar kiderült, hogy a rovatok szerkesztése gyakran túlnyúlik a szerkesztői feladatokon, így igyekeztünk új keretek között segíteni tehetséges szerzőknek az indulásban. Többen közülük mára kötetes költők, publikálnak neves irodalmi orgánumokban, vagy éppen szerkesztenek/segéd-szerkesztenek folyóiratokban, ahogyan nálunk is. A tábor alatt készült művek közül jelentettünk meg úgymond demó közlés alatt több nyertes darabot, tehát tematikusnak is felfoghatjuk az adott témára írt szövegeiket egy-egy lapszámban.

A Vörös Postakocsi lokálpatrióta folyóiratként indult, de az alapítás óta eltelt időben kinyílt a világ, és online folyóirat is lettek, ez a változás igényel külön  alkalmazkodást a laptól?

 

KL: Folyamatosan változó körülmények állandó alkalmazkodásra kényszerítenek, főleg anyagi értelemben nagy a kitettség, minden lap az életben maradásért küzd, egy-két lapszámig látja csak előre a működéséhez szükséges financiális hátteret, örök rettegés, hogy mikor kell lehúzni a rolót. Egyébként is tapasztalható némi fásultság, kifáradás az örökös bizonytalanságban, tudni egyfelé húzni, kell hozzá aszkézis, de azért nagy öröm, amikor sikerül újabb lapszámmal tolni még a szekéren, vagyis... a postakocsin. Az online, amire valójában kérdezett, menekülőútvonal volt nekünk azokra az időkre, mikor végképp nem volt vagy nincs zsetonunk papír alapon működni, de fontos, hogy a szerzőinknek honoráriumot tudjunk adni. Azokban az időszakokban, amikor évi több print lapszámmal tudtunk jönni, oda összpontosult a szerkesztőségi figyelem, az online oldalunkat ilyenkor lezserebben kezeltük. Ezért is gondoltuk át, és fogadtuk örömmel a Szófa felkérését.

 

Kicsit kitekintve a jövőbe, mit gondoljunk az olvasási szokások megváltozásáról? Vajon a digitális platformok milyen hatással vannak a szövegek befogadására? Ez a változás jár-e bármilyen hatással az irodalmi életre? 

 

KB: Nehezet kérdez. Én azt látom, vannak elkötelezettjei a nyomtatott, papíralapú hordozóknak, magam is az vagyok sok szempontból. Könyvet, újságot, folyóiratot kézbe véve olvasni sokkal eseményszerűbb.
A digitális platformok nagy előnye persze, hogy egyszerűbb és kevésbé költséges a szerkesztési folyamat, a terjesztés. Az olvasó is könnyebben visszakeres valamire, ami felkeltette a figyelmét, és minden bizonnyal sokkal több szöveggel is találkozhat online formában, nagyobb az olvasói merítés.
Egy webfelületen azonban nincs igazán lehetősége arra a szerkesztőnek, hogy kapcsolatot teremtsen különböző szövegek között úgy, ahogyan egy nyomtatott lapszám hoz létre szerzői közösséget. Egy lapszámban szerepelni más szerzőkkel sokszor kitüntetettség, öröm – ezt az örömöt egy online felület nem tudja megadni.

KL: Ellenben a könnyebb elérhetőség, a kattintások számának ellenőrizhetősége hatalmas fegyvertény minden online felületnek, a szerzőknek úgyszintén.