A 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap korábbi lapszámai már online is elérhetőek, mégpedig a Szófa Olvasótermében. Bizonyára olvasóink is értesültek már arról, hogy a folyóirat megszűnik, ám a Szófa fontosnak tartja, hogy az utolsó lapszámokat digitális formában is megőrizze, így most a 2022/2-es lapszámot – a folyóirat szerkesztőségének jóvoltából – elérhetővé tettük, és ahogy azt megszokhatták, ajánlót is közlünk hozzá. Előolvasóink – szokásos módon – a megjelenés előtt megkapták ezt a folyóiratot is, így most Bodrogi Csongor korábban írt lapajánlóját olvashatják.
Alekszej Miller: Nemzeti identitások Ukrajnában (tanulmány, Szilágyi Ákos fordításában) [2000]
Annak ajánlom ezt a tanulmányt, aki – túllépve a publicisztikai leegyszerűsítéseken – a maga komplexitásában szeretné megérteni az ukrajnai háború történeti, szociológiai hátterét. A szentpétervári Európa Egyetem professzora és a budapesti CEU vendégtanára egészen a XVII. századig megy vissza, amikor is kialakult az úgynevezett „Kis Oroszország” kifejezés, melyben a „kis” jelző pozitív értelmű volt, „eredetit”, „igazit” jelentett. Miller megmutatja, hogyan különült el, illetve hogyan egységesült az évszázadok során az „orosz” és „kisorosz” identitás, és milyen fordulatot hozott ebben a folyamatban a XIX. század végén fölerősödő nacionalizmus, majd az 1917 utáni polgárháború. Kiderül a tanulmányból, miért akarta Lenin elpusztítani az ukrán nacionalistákat, és miért ágyazott meg ezzel közvetve éppen annak, hogy az ukrán identitás kikülönüljön az orosztól. És az is kiderül, hogy Putyin háborúja (bár deklarált célja és eszmeisége attól meglehetősen különbözik) miért vált ki hasonló hatást, mint egykor Leniné.
Schreiner Dénes: Egy semmi különös visszaadása – gombolyag, átjáró, uszadékfa (prózavers) [2000]
Mi történik, amikor az ember egy fárasztó nap végén hazavillamosozik a Duna-parton, és egyszeriben megáll a villamos? Schreiner Dénes radikálisan formabontó prózaverse mintegy vegyüléke a napló, az esszé, az elégia és a gondolati költemény műfajainak. Izgalmas nyomozásra hív minket a szerző. Leírhatók-e az adott pillanatban egymásra montírozódó érzések, gondolatok, emlékek és látványok? Bár a szöveg vershez képest elképesztően (és néha talán úgy érezheti az olvasó: feleslegesen) hosszú, mégis hatalmas élmény végigkövetni a beszélőt gondolatai gombolyagja nyomán, melyek vállalása nem csekély (vagy éppen csekélységében olyan rendkívüli):
Külső és belső történések
metszéspontján állok, ki kell gombolyítanom a fonalat, szétszednem
és szálanként végigkövetnem, hogy rájöjjek, miből is szövődött össze.
Hogy miként zsugorodott e pillanattá ez a néhány perc.
