„A gondolatra is azt mondják, kering –
mi körül lélegzem én?
Hogyan léphetné át a határt, aki maga a határ...”
(Peer Krisztián)
Mintha biztosan jó lehetne, úgy kezdem, és
nem hiszem el, hogy körém épül. Tenger vagyok, a tengernek
nincsnek határai, a horizontnál akárha vége lenne, törik,
de mindenki tudja, hullámzik tovább. Ha kívülről érkeznék,
belesétálhatnék, de évekkel ezelőtt eggyé váltam vele,
súlyomtól különben is összeroppannának a halgerincek,
és a búvárok szétpukkadnának a hirtelen nyomás alatt,
hullámok kényszerülnének partra, ahogy beljebb és
beljebb haladnék.
---
A versnek itt még nincs vége, a folytatásért kattints!
