Horváth Florencia
Előnyeim
Az első nevet nem lehet kitörölni, a betűrend
folyamatosan tartandó, kőbe vésett szabály. Aki először
szólal meg, annak van hangja, a késők, mint én, mint azok,
akik a szavak helyességében, nem pedig a gyorsaságában
hisznek, hallgatnak örökre. A feltett kérdés után indul a futás.
Hiába vezetek kilométerekkel, hiába ácsorgok órák óta
az ajtóban, úgy törnek össze előnyeim, mint kristályvázák
kisebb földrengéskor, amikor a biztosabban szólni merő
kinyitja a száját.
Pedig ezt is úgy kellene, ahogy a versben, elmondani
mindent, mindent az elejéről. Tisztázni a nehezebb sorokat,
begyakorolni a szavalást, és érthetően adni elő az érthetetlent,
mint aki mindenről pontosan tudja, miről szól.
Az első neveket jegyzik meg, az első nevekre
fognak örökké emlékezni. Úgy szeretnék közöttük lenni,
előttük járni, hogy ne legyen benne semmi felesleges erő,
semmi mesterkéltség, csak tiszta folyás, mint ahogy a szavak
képesek folyni, és érjek úgy célba, ahogy a mondatok tudnak.
Mert minden gyökér ide vezet vissza, minden hajszál ebből
sarjad ki. Szavaim tükre vagyok, még a kettéhasadás szélén
is össze lehet forrasztani elváló tagjaimat.
Úgy lenni elsőnek, hogy nincs ki elől futni, úgy vetni
meg a lábam, hogy másnak nem jelentek akadályt. Csak
ülni és hallgatni a csendet, miután mindent kimondtam,
ami valaha kimondható.
