Hacsek Zsófia verse látszólag egy rövid utazás és egy félresikerült kirándulás (vagy nevezzük inkább különös, a feledés vizébe merítendő kalandnak?) leírása. Ám ennél valójában sokkal több. Társadalmi és világnézeti kérdések egész sora villan fel ebben a minden mozzanatában reflexív versben. Hacsek Zsófi lírája kétrétegű reflexiót mutat: nem pusztán a kirándulás eseményeire, de a vers születésére is reflektál, kiemelve, hogy a szavak sokszor „késnek”, s csak jóval az élmény után öltenek alakot és kapcsolódnak egymáshoz.

 

Amszterdam

 

sárga, emeletes vonattal érkeztünk,

olyan volt, mint egy Schnellbahn.

Hollandiában még a vonat is Schnellbahn,

olyan kicsi itt minden.

 

Utrechtben voltunk egy queer esküvőn,

a Schipolról repültünk másnap este,

mondtam, nézzük meg Amszterdamot,

ha már ilyen közel van a kettő.

 

merre induljunk, kérdeztük

a vasútállomásról kilépve.

ott egy templom, mutatja ő,

a szikh, a templomjáró kereszteletlennek.

 

szép torony. nézzük meg.

nézzük.

 

egy széles főutcán indultunk el,

jött egy nagy tér, a királyi palota,

egy Madame Tussauds, egy patinás áruház,

egy fotókiállítás (ő majdnem bement),

obeliszk előtt kőoroszlán szobra,

Grand Hotel Krasnapolsky,

egy turistainfót szerváltam valahonnan.

 

menjünk balra, ott lehet a templom.

menjünk.

 

jött egy kanális, kishajók, biciklik,

meg mindenféle kisebb utca,

közben a térképet próbáltam értelmezni,

De Oude Kerk, úgy nézem, ezt keressük.

 

meg is lett - de be volt zárva.

fantomtemplom két kanális között.

rögtön mellette: Prostitution Information Center.

de jó, hogy ilyen is van,

védelem, szakszervezet, mondom én,

és ő egyetért.

 

még akkor sem értem.

hogy az a lány a szomszéd kapualjból

nem cigizni jött ki,

de végignézi, ahogy fotózom

a védelmet, szakszervezetet, az érdekest,

mert milyen jó, hogy van ilyen is.

 

csak a szomszéd utcában értem

kis, de megbocsáthatatlan fáziskéséssel,

hova kerültünk, miért itt.

szar a térkép, egy szóval se jelölte!

 

de ahogy elhaladunk

az ablakketrecbe zárt emberek előtt,

én érzem magam szarnak.

ő, a férfi, pláne.

hogy megvetettem a turistákat,

akik idejönnek bámészkodni.

hány védekezhet azzal, hogy szar a térkép?

 

mi legalább nem nézünk senkire,

nem állunk meg, előreszegezett fejjel megyünk,

mintha ettől jobb lenne.

nem lesz jobb.

 

lassan kikerülünk belőle.

érzem, el kell vinnem az esszenciáját.

ő, a fotós, nem ért egyet,

neki könnyű, neki egy villanás a mű,

nekem meg ilyen szavak jönnek később.

azért csak hagyja, hogy megcsináljam

a fényképet, az esszenciálist.

 

megvárom, hogy azt a fehérneműs nőt

jól takarja a pincelejáró.

ő nincs a képen.

van viszont: Bloedstraat Centrum,

ronda téglafal, vörös ablak,

az ajtón felirat, ORAL VAGINAL ANAL.

 

turistáskodunk tovább,

mintha mi sem történt volna.

pedig minden történt.

befizetem magunkat egy sétahajóútra.

ott kapok prospektust, benne még egy térkép.

dizájnosabb, részletesebb.

nagy vörös folt jelzi: red light district.

ha ezt előbb tudjuk.

 

2023. augusztus

 

 

A Szófa karácsonyi rendezvényének felvételét, benne Hacsek Zsófia felolvasásával itt tudod megnézni.