Amikor hősünkön kitört az évi rendes ajándékozási frász, még három hét volt karácsonyig. Bár jó előre megállapodott a feleségével, hogy csak valami aprósággal lepik meg egymást, mégis úrrá lett rajta a pánik. Az előző két estén, sürgős munkára hivatkozva bezárkózott a hómofiszba és a céges gépéról órákon át bóklászott a neten ötlet után kutatva. Nem jött el az „ahamegvan” élmény, és valahogy mindig ugyanoda: a csúnya karácsonyi pulóver kínálathoz keveredett vissza. Végül meg is állapodott ott. A kiválasztott darabon rénszarvas agancsai ölelnek körbe rózsaszín szívet, ami az alatta elrejtett kis kapcsoló megnyomásakor szívverés ütemre villogásba kezd.
Most itt az alkalom, hogy megnyugtatóan lezárja ezt az ajándékozási cécót. A feleségének ma be kellett mennie a munkahelyére és még majd’ egy óra van a heti videóértekezlet kezdetéig. Addig ezt akár háromszor is bekapálhatja.
– Sima ügy! – jelenti ki magabiztosan, majd letelepszik a gép elé és keze ügyébe helyezi a tálcát a reggelijével.
Amikor bekapcsolja a színes szélesvásznú monitort, csak nagy kékséget lát, rajta piros figyelmeztetéssel, miszerint „Kritikus biztonsági javítások telepítésre várnak.”
Bazmegel az orra alatt, amiért drága ájtis kollégái már megint durván és előzetes bejelentés nélkül csörtettetek be az intimszférájába, és rákattint az egyedüli lehetőségként felkínált OK gombra.
Amikor a képernyőn abbamarad a zöld csík nulla és száz százalék közötti szapora ugrálgatása, megint minden elsötétül, és csak sejthető, hogy a háttérben valami azért történik. További percek telnek el malmozással és vajas-lekváros kalács majszolással.
Amikor feltápászkodik a rendszer, megint csak a nagy kékség látható, ezúttal több oldalnyi szöveggel. Hősünk függőleges szemmozgással kivonatolja a lényeget.
„Új biztonságpolitikai intézkedés . . . két faktoros beléptetés . . . a mobil telefonodra töltsd le a Joy4you applikációt . . . a telefonodra küldött kezdeti belépési jelszót írd be ide ________________. . .”
Nem érti, miért szükséges az amúgy is túlbiztosított rendszer további szekurizélgetése, és azt sem, hogy miért kell ezután egy újabb barikádon átmásznia ahhoz, hogy hozzáférjen a munkájához.
Letölti az appot és megnyitja. Az app, miután gratulál a kitűnő választáshoz és a sikeres letöltéshez, okét kér a párosodás megkezdéséhez.
Amikor hősünk meglátja a telefonján „A belépési kódod: t7Au0w!Purq6eOksi#” üzenetet, felnevet: most biztosan csak szórakoznak vele. De nem, így kényszeredetten nekilát, hogy a kriksz-krakszot silabizálja a telefon kijelzőjéről és bepötyögje a számítógépen.
Miután ötödik nekifutásra sikerül neki, felszólítást kap, hogy változtassa meg a kezdeti jelszót. Legalább tizenkét karakter hosszúságú legyen ám, és tartalmazzon kis- és nagybetűt, számot és még speciális karaktert is. A rendszer felajánlását, hogy automatikusan generálna egyet, hősünk rémülten elhessegeti.
Megnyitja a jelszótár alkalmazást, hogy azonnal elmentse magának a hosszas vakaródzás árán kitalált, az előírásoknak megfelelő jelszót. A jelszótár alkalmazáshoz bejáratos jelszó, mint megtudja, két napja lejárt, ezért azt előbb meg kell változtatnia. Utána beírhatja az imént kiötlött párosító jelszót a jelszótárba, ötvenharmadik bejegyzésként.
Megkeresi a párosodásra ácsingózó ablakot, és miután sikerül kétszer egyezően megadni az új jelszót, elégedetten hátra dől. Kézbe veszi a tányért és nagyot harap a kalácsból, de gyorsan visszateszi, mert utasítják, hogy biometrikusan azonosítsa magát a telefonján.
A bemaszatolódott mutatóujjáról lenyalja a lekvárt, majd a nadrágja szárába törölgeti az ujjbegyét, de így sem ismeri fel az ujjlenyomat-leolvasó. Újabb nyalás-törlés, és most sem. Még ötödjére sem, így sikertelennek bizonyul az azonosítási eljárás, és a rendszer visszadobja a jelszó változtatás lépéshez. Mint a Gazdálkodj okosan társasban: „szemeteltél az utcán, lépj vissza három mezőt!”
Beírja az imént kitalált párosító jelszót, csakhogy az új jelszó nem lehet azonos az utolsó tizenkét jelszó egyikével sem.
Szóvá tenné, hogy még az előző jelszó sem lett elfogadva, akkor mire föl ez a kekeckedés, de lemondóan legyint, mert hősünk tudja, hogy a rendszer tudja magáról, hogy úgyis mindig neki van igaza.
Az új jelszónak, valamint a tisztára mosott és szárazra törölt ujjának köszönhetően, végre boldogan egymásra cuppan a telefonja meg a laptopja.
Mehet a ctrl-alt-del, a júzer és passzvörd, és már bent is van. Vagyis csak majdnem, merthogy egész eddig arra ment ki a játék, hogy most a telefonról még megerősítse a belépési szándékát.
– Tessék, fak jor szekond faktor! Most már aztán hálózat indul! Gyerünk! Gyorsabban! – diktálja a tempót és közben idegesen köröz az egérrel. Azt hallotta valakitől, hogy ettől gyorsabban végzi a dolgát a gép.
A böngésző, mint lecövekelt csökönyös szamár, semmilyen nógatásra sem hajlandó újratölteni azokat az oldalakat, amiket hősünk előző este nyitva hagyott.
– Vajon hol a francban láttam azt a rühes, szarvasos-szivecskés förmedvényt?
Beírja Guglinak, hogy „karácsonyi csúnya pulóver” és putty, és képek, és megint putty. Már meg is van a pulcsi, és irány az üzlethez, és putty.
Beleteszi a szajrét a kosárba és gurulna vele tovább a vásárlás befejezése felé, de a folytatáshoz be kell jelentkeznie a kereskedő oldalára, illetve, ha még nem vásárolt itt, akkor előbb regisztrálnia kell. Regisztrációt választ, és szigorúan csak a csillagozott adatokat tölti ki.
„Ezzel az e-mail címmel már regisztráltál. Kérlek lépj be.”
Biztosan a felesége lehetett, és valóban: a család szerte jól ismert jelszóval sikerül is belépnie. Aztán rájön, hogy ez így bukta lesz, ezért inkább regisztrál a titkos postafiókjával.
„A megadott címre visszaigazolást küldtünk.
A regisztráció megerősítéséhez kattints a levélben kapott linkre.”
Kirándulást tesz a nappaliba a magán laptopjához, megnyitja a titkos postaládáját és rákattint a megerősítő linkre. Visszamegy a dolgozószobába, újra ugrasztja a szarvast a kosárba, futárszolgálati kézbesítést kér potom 1050 forintért, továbbá bankkártyával óhajt fizetni, és a számlázási címe ugyanaz, és putty.
„A folytatáshoz el kell fogadnod a vásárlási feltételeket.” Putty. „A folytatáshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatót.” Putty. „Most átirányítunk a bank fizetési felületére.”
Rezignáltan veszi tudomásul, hogy nem tud regisztrált kártyával fizetni. Kell a kártya az ő fizikai valóságában. Keresi a pénztárcáját. Az asztalkán nincs, a táskában nincs és a kabátzsebben sincs, mert a kocsiban felejtődött. Keresi a kocsikulcsot. Az asztalkán nincs, a táskában nincs, mert a kabátzsebben van.
A kártya adatok leolvasásához fel kell kapcsolnia az asztali lámpát is, és szüksége van a legerősebb olvasószemüvegére. Azután önelégülten hátra dől, telefonját kézbe veszi, a banki értesítést megnyitja, az összeget jóváhagyja és az ujjlenyomatával megerősíti.
Várja, hogy visszairányítsák a kereskedő oldalára, de hiába. Perceken át a kis karika saját farkát üldözve kering körbe-körbe. A postafiókban nincs visszaigazolás, a bank szerint is nyom nélkül felszívódott a tranzakció.
Visszamegy a kosárhoz és újraindítja a fizetést, de „Ennek a tételnek a fizetése folyamatban van.”
Öt másodpercenként kényszeresen újrapróbálkozik és közben ököllel veri az asztalt, de a fizetési rendszer nem akarja belátni, hogy lefagyott a tranzakció.
Kollégája rácsörög, hogy öt perce elkezdődött volna a míting, de rá várnak.
A másfél órás értekezlet végeztével tér vissza az áruházi ablakhoz, ahol az fogadja, hogy
„A vásárlást nem fejezted be a rendelkezésedre álló időtartam alatt.
Sajnáljuk, de a kosaradat kiürítettük. Kezdd előről a vásárlást.”
