A költő, mint egy pingvin,
Ült havas hidegében, védve
A tojást, amit a párja ráhagyott.
Ime itt van, kettejük szülöttje,
Tetszik, vagy nem. Már szavakba foglalva,
Egy hang kedvéért áttörve a héjat.
A hóviharban a zajló
Sarkvidéki jégtáblák fölött
Figyelt a hallgatóság.
Szemük messzelátó‐üvegén
Át nézték, hogyan röpülnek fel
A rablósirályok.
Csőrük minden ütése
Kötőtűként koppant
Elkapva egy‐egy öltést,
Levágott fejre várva.
