Irodalmi játéksorozatunkban a beérkezett szövegek száma mostanra elérte a százas nagyságrendet, így nem tervezünk leállni, továbbra is várjuk a szövegeket, amelyhez ezúttal Szeifert Natália írt novellakezdést.
Nincs sok megkötésünk, sorozatunkat valóban játéknak egyben publikálási lehetőségnek is tekintjük azok számára, akik szívesen gondolkodnak megkezdett történeteken. Ha stílusgyakorlatnak tekinted a játékot, és Szeifert Natália szövegéhez simulva írsz, vagy saját egyéni stílusodban alkotod meg a folytatást, mi egyaránt szívesen fogadjuk. Mindent elolvasunk, és az ígéretes szövegek szerzőivel felvesszük a kapcsolatot, adott esetben a szöveget a szerzővel együtt korrigálva, hogy a tehetséges, egyelőre pályakezdő írók is kapjanak esélyt a mentorálásra és novellájuk közlésére.
A részvétel feltételei:
Folytasd, és fejezd be Szeifert Natália szövegét legalább 6 ezer, legfeljebb 12 ezer karakter terjedelemben. Szövegedet word dokumentumban küldd be úgy, hogy a fájl nevében szerepeljen a szerző neve és az írás címe. Írásodat június 10-ig várjuk a folytassa@szofa.eu email címre.
A legjobb szövege(ke)t a Szófán publikáljuk, és a nyertes(ek)nek megküldjük Szeifert Natália új könyvét, az Örökpanoráma című kötetet is.
Az eredményhirdetés várható időpontja: június 24. napja. Ha eddig az időpontig nem kapsz visszajelzést emailben, akkor nem választottuk ki a folytatásodat, de ez esetben is várjuk írásaidat más pályázatainkon és más játékokon.
Szeifert Natália novellakezdése:
A parkon át
Semmi kedve nem volt a park felé menni, de most nincs választása. Gyorsan haza kell érni. Talán még múlik azon a három percen valami, amennyivel rövidebb így az út. Csak egy lapos, füves terület a lakótelep szélén, néhány térkövezett csíkkal és növendék fával, az út felőli oldalon játszótér és kosárlabdapálya. Nem is érti, miért hívják parknak, de ő is mindig így emlegeti.
Kétségtelenül úgy jut leggyorsabban haza, ha átlósan közlekedik, mégis kerülni szokott, mindig kint megy a járdán, a kosárpályán is túl. Vanda egyszer megkérdezte, miért nem mennek inkább a parkon át, mire csak annyit felelt, hogy egyszerűen nem szeret arra menni. Vanda megrántotta a vállát, jelezve, hogy neki tulajdonképpen mindegy, ő viszont azután sokáig gondolkodott rajta, mit is jelenthet ez. Mit mondott volna, ha Vanda tovább forszírozza a dolgot, ami egyébként szokása volt, ilyen értelemben egy kisgyerek szintjén állt, ha valamire ráharapott, mindig volt egy újabb miért-je. Akkor azonban fütyült a parkra meg az ő érzéseire a parkkal kapcsolatban, arra koncentrált, mit akar venni a DM-ben. Ezért is kísérte akkor, a cipekedés miatt.
Nem is az, hogy nehéz – mondta Vanda –, hanem nagy. A tizenkettes vécépapír, meg a dobozos papírzsepik el sem férnek egy szatyorban, ráadásul teljesen összenyomódnak, ha még veszek egy flakon mosószert is, és kell sminklemosó, új szemhéjtus, és most már muszáj, egyszerűen muszáj végre találnom egy megfelelő alapozót.
A parkkal az a legnagyobb baj, hogy túlságosan nyílt terep. Igen, ez lesz az, gondolja most, hogy a térkő-ösvényhez közelít. Ez a baj vele. Egy szabálytalan, zöld sokszög a tízemeletesek mellett, de nem közvetlenül alattuk, pont olyan messze, hogy a tér egészen kinyíljon fölötte, minden erre néző ablakból tökéletesen belátni az egészet. Tízszer öt ablak egy lépcsőházon ebben az irányban, az ötven ablak, bocs, ötvenöt, mert ott a földszint is, a legtávolabbi háznak négy lépcsőházából idelátni, azaz négyszer ötvenöt ablak, és ugyanennyi a kis templom mögötti tömböknél, és akkor még a játszótérrel szemközti házakat nem is számolta, nem is fogja, abbahagyja most ezt, hiszen csak házak. Csak ablakok. Gyorsít a léptein, szinte fut. Mégis, mintha egy stadion gyepén kéne egyedül átvágnia, miközben a lelátó tömve van emberekkel, és mind őt bámulják. Mielőtt végérvényesen belelovallná magát a képzelgésbe, egy torokhangú „nem” visszarántja a parkba. Néhány méterre tőle egy nő áll, pontosabban hajol a fű fölé, egy apró spániel fölé, egyik kezével a nyakörvet szorítja, a másikkal összehajtogatott pórázt. Csak nem akarja megütni?
 |
Szeifert Natália: író; legutóbbi, Örökpanoráma című regényéért (Kalligram, 2022) Mészöly Miklós-díjat kapott.
|
