Egy évvel a Banánliget megjelenését követõen került az olvasó kezébe Fehér Béla újabb mûve, az Ördögcérna. A történet kerete: egy filmes gárda megszáll egy hajdúsági fogadót, hogy filmet forgasson a szerzõ harminc évvel korábban megjelent, Zöldvendéglõ címû regénye alapján. Természetes, hogy az onnét átvett szereplõket színészek jelenítik meg, az viszont már nem magától értetõdõ, hogy a regényszereplõk egy évszázad után is ott tekeregnek a forgatás színhelyén. Ez Fehér Béla: nála összefolyik az idõ, különös figurák népesítik be a történeteket, amelyek közül többet közvetítõk által, a regényszereplõk korábban tett feljegyzéseibõl ismer meg az olvasó. (...)
Elbeszélésében a szerzõ a XVI. század elsõ felében spanyol nyelvterületen született pikareszk regény formai jegyeihez tér vissza. A történetet rövidebb fejezetekre darabolja, ezeket akár véletlenszerû sor-rendben is olvashatnánk, de szerencsére belénk idegzõdött, hogy a könyvet az elejétõl a vége felé tartva olvassuk, így a sorrend tekintetében az elbeszélõ szándéka, nem pedig a véletlen érvényesül. (...)
A Sárga Pipacs fogadó egyfajta idõ- és dimenziókapu, ördögök, ördögfik, szellemek, lidércek (lúdvércek) jutnak révén az emberi világba, ember viszont nem léphet át a kapun, bár akad, akinek sikerül. Ezt a dimenziók, világok közti átjárót a Földön az ördögcérna (lícium) cserjéje jelzi. Ez az átjáró el is viszi a teljes regényt a fenébe: a filmet nem fejezik be, csonka marad a történet. Ami megmaradt: a páratlan hasonlatok, fordulatok és a remek káromkodások. (...) Azoknak ajánlom, akik még képesek nevetni, nem akarnak a gondokba savanyodni, és nem bánják, hogy ha olvasmányuk pusztán csak szórakoztat. De azt nagyon!
Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a frissen megjelent regény, akkor itt tudsz további ajánlókat olvasni.
