A Mulat a manézs valahogyan szükségszerűen mozdul el a giccs irányába, hiszen
a könyvben ábrázolt valóság hamis, jóság és erények híján való. Groteszk, karikatú‐
raszerű – de egy percig nem kétséges, hogy a mai magyar valóságból táplálkozik.
A könyv egyik szép részletében – a gájl giccsábrázolás mellett több ilyen is akad –
felmerül a trianoni veszteség allegóriája: a területek elvesztését a fantomfájdalmon
keresztül meséli el, mégpedig úgy, hogy szokatlan módon a tengerek elvesztésének
lehetséges következményeit beszéli el. Mennyivel lett kevesebb a magyar, hogy elve‐
szítette tengereit (amely, megjegyzem, sosem volt az övé: az Adriai‐tenger a horvá‐
toké, a Fekete‐tenger pedig a moldvaiaké; az Északi‐tengerig nem jutottunk el).
Fontos színfoltja a könyvnek a kommunikációs stratégiák leírása: megoldja, hogy
halljuk véleményét azzal kapcsolatban, ami megy, de mégse tudhatjuk, egészen pon‐
tosan mit is gondol. A Salvini‐jelentést idéző kis rövid részletek helyenként igen talá‐
lóan fogalmazzák meg a mai magyar közeg néhány problémáját, például az igazság
felaprózódását. (...)
Az olvasás folytatásához kattints ide.
